focistenek

1980. január 25-én született a katalóniai Terrassában. Egyes források szerint gyermekkorában az RCD Espanyolnak szurkolt, ennek ellenére 11 esztendősen már az FC Barcelona korosztályos gárdájában kergette a labdát. A katalán együttes csapatkapitánya, Josep Guardiola volt, és Xavi számára ő volt az első számú példakép, ami a pályán is beigazolódott, hiszen az ifjú tehetség ugyanazon szerepkört töltötte be a korosztályos csapatokban. Vagyis középső középpályásként játszott, egyszerre volt irányító és védekező középpályás is, azaz ő volt a csapat esze A rendkívüli tehetségnek tartott tini gyorsan haladt előre a szamárlétrán, és 18 évesen már a Barca B-t erősítette, amely akkoriban a spanyol harmadosztályban vitézkedett. Ekkoriban a gárdában, olyan ifjoncok rúgták a bőrt Xavi mellett, mint például Gabri, Luis García vagy Carles Puyol - nem csoda, hogy az együttes megnyerte a Tercera División megfelelő csoportját, majd pedig a rájátszásban is a legjobbnak bizonyult, és így feljutott a második vonalba. Xavi remek futballjára a nagycsapat szakvezetője, Louis van Gaal is felfigyelt, és felhívta az első csapat keretébe. Xavi végigdolgozta a nagyokkal a felkészülési időszakot, de így is meglepetést okozott, hogy a holland tréner az RCD Mallorca elleni spanyol Szuperkupa-döntőn a kezdők közé jelölte. Tény, hogy a Barca nem a legerősebb csapatával lépett pályára, de a lehetőség így is hatalmas megtiszteltetésnek számított. Xavit mindenesetre nem feszélyezte a dolog, hiszen ő szerezte a kék-gránátvörösök vezető találatát, ésmindvégig kiválóan játszott. A katalánok a Szuperkupát ugyan elbukták, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy a 18 éves Hernández személyében felfedeztek a klub számára egy leendő klasszist, aki abban az idényben még "ingázott" az első és a második csapat között - aminek köszönhetően összesen 45 bajnokin szerepelt, vagyis körülbelül másfélszer annyin, mint egy "átlagos" futballista. Arról nem is beszélve, hogy a Primera Divisiónban a 15. fordulóban nagyon fontos gólt szerzett: a Real Valladolid elleni idegenbeli találkozón az ő találata jelentette a három pontot a Barcának, és úgy tűnik ez a győzelem sokat jelentett a katalánoknak, hiszen azok megindultak felfelé a tabellán, és meg sem álltak a bajnoki címig - Xavi tehát első felnőtt idényében aranyérmet nyert. De nem ez volt az egyetlen trófea, amire 1999-ben szert tett, hiszen a spanyol U20-as válogatottal szerepelt a korosztályos világbajnokságon is, amely Nigériában került megrendezésre. A spanyolok esélyesként utaztak el a tornára, és Xavi vezérletével aranyérmesként térhettek haza. A Barca középpályása csak a Honduras elleni, tét nélküli csoportmeccsen nem lépett pályára, a többi mérkőzést nem hagyta ki. A tornán két gólt is szerzett: egyet az Egyesült Államok ellen szabadrúgásból, a másodikat pedig a Mali elleni elődöntőn. Klubtársával, Gabrival együtt az együttes legjobbjai voltak, de a csapatban szerepelt még Carlos Marchena is, a cserekapus pedig Iker Casillas volt. Xavi ezek után, a következő idényben még több lehetőséghez jutott a Barcában, főleg akkor, amikor példaképe, Josep Guardiola sérülés miatt sokat hiányzott. A klubvezetőség számára kezdett bebizonyosodni, hogy a már öregedő Guardiolának megvan a tökéletes utánpótlása, ám a nagyválogatottban való bemutatkozás még váratott magára. Elsősorban azért, mert 2000 őszén Xavi az olimpián vett részt. Az ötkarikás tornán szerepelt spanyol együttes elsősorban az U20-as vébén aranyérmet szerzett gárdára épült, ezért Xavi itt is az alapemberek közé tartozott, és megint csak remekül teljesített. A csoportkörben gólt lőtt a Koreai Köztársaság ellen, az olaszok elleni negyeddöntőben pedig nagyon fontos gólpasszt adott Gabrinak, a Kamerun elleni fináléban pedig már a második percben eredményes volt (mégpedig szabadrúgásból), ám a döntőt tizenegyesekkel végül az afrikaiak nyerték meg. Ez már végképp okot szolgáltatott arra, hogy debütáljon a nagyválogatottban, amire 2000 novemberében, Hollandia ellen került sor. Egy sérülés azonban 2 hónapra pályán kívülre szorított, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Barca a vártnál gyengébben szerepelt a spanyol ligában, és végül csak negyedik lett. Sőt, a katalánok a következő pontvadászatban is csak ezt a pozíciót szerezték meg, pedig a 2001-2002-es bajnokság Xavinak személy szerint nagyon jól sikerült: csupán három meccset hagyott ki, és négy gólt is szerzett - vagyis eggyel többet, mint a teljes addigi pályafutása során. Nem csoda, hogy a spanyolok nagy várakozással tekintett a 2002-es világbajnokság elé, viszont Xavi a legtöbb meccset a padon kezdte. Xavi csupán a Dél-Afrika ellen csoportmeccsen volt kezdő, igaz, a Koreai Köztársaság elleni negyeddöntőben becserélték, és a büntetőpárbajban értékesítette is a maga tizenegyesét, de a spanyolok kiestek. A középpályás a következő években tovább fejlődött, és rendre a Barca legjobbja volt, ám a klub sehogyan sem tudott újabb bajnokságot nyerni, és a nemzetközi ligában sem sikerült jól szerepelnie. Ennek ellenére Xavit keveset játszatták, ami többek nem tetszését váltotta ki, a 2004-es kontinensviadalt például a kispadról nézte végig. A szakemberek szemében egyre inkább kivívta a tiszteletet, főleg a Manchester United trénere, Sir Alex Ferguson volt odáig a játékáért: a Vörös Ördögök állítólag szerették volna soraikban látni a focistát Barcelonából, aki azonban nem akarta otthagyni nevelőegyesületét. A 2004-2005-ös szezonban aztán végre minden összeállt: a katalán gárdában olyan társai voltak, mint Ronaldinho, Samuel Eto'o, Deco vagy Ludovic Giuly, ráadásul ekkor került be Xavi mellé a középpályás Andrés Iniesta is, akit sokan Xavi ikertestvéreként emlegetnek, hasonló játékuk és magasságuk miatt. Barca pedig hat év után ismét aranyérmes lett. Xavi alaposan kivette a részét a diadalból, hiszen a Don Balón osztályzatai alapján a Primera División negyedik legjobb focistája lett az idény végén - csak három légiós (köztük Ronaldinho) előzte meg a ranglistán. Nem sokkal a bajnokság megnyerése után az egyesület meg is hosszabbította a szerződését, ami 2007-ben járt volna le, de 2010-ig kinyújtották. Az új idényben pedig még az előző sikereit is felülmúlta társaival, hiszen Barcelona nem csak bajnok lett, hanem a Bajnokok Ligája győztes is lett. 2005 novemberében az egyik edzésen térdsérülést szenvedett, ezért sokáig úgy tűnt, hogy fél évet kell kihagynia - ami nem csak a BL második fázisában való szereplését veszélyeztette, hanem a 2006-os világbajnokságon való részvételét is. Xavi azonban a vártnál gyorsabban gyógyult, a bajnokság utolsó négy fordulójában már pályára lépett, és a párizsi finálén is leült a kispadra. Ott ugyan végül nem játszott, de a BL-diadal alighanem kárpótolta. A 2006-os világbajnokságra is kapott meghívót a spanyol szakvezetőtől, Luis Aragonéstől, aki arra a felvetésre, hogy nem túl nagy kockázat-e kivinni egy nem teljesen egészséges focistát, azt válaszolta: "Sokkal nagyobb rizikó lenne Xavit otthon hagyni". Ennek megfelelően a középpályás a kezdőcsapatba is bekerült az Ukrajna elleni csoportmeccsen, és meg is választották a mezőny legjobbjának. A folytatásban viszont már nem ment neki ilyen jól a játék, és a spanyol együttes pedig korán búcsút vett a tornától. Az viszont bebizonyosodott, hogy Xavi kihagyhatatlannak számít a válogatottból, és a világbajnokságot követően valamivel támadóbb szerepkört bíztak rá, és ez a góljainak számán is meglátszott. Az Észak-Írország elleni Eb-selejtezőn megszerezte második gólját a nemzeti mezben (ami egyben a spanyol válogatott történetének 1000. találata volt), és innentől kezdve nagyon jól ment neki a góllövés: a kvalifikációs sorozatban összesen négy találatot ért el, ezenkívül betalált az Argentína, illetve az Egyesült Államok elleni barátságos mérkőzésen is. Bő másfél év alatt hatszor volt eredményes a válogatottban, míg azt megelőzően hat év alatt csak egyetlen találatra volt képes. A Barcában is gólzáporosabb futballt mutatott a tőle megszokottnál, a 2007-2008-as bajnokságban hét alkalommal talált be, márpedig ilyen sok gólra korábban sohasem volt képes egy idény alatt. 2007 novemberében a Recreativo Huelva elleni spanyol bajnokin lejátszotta 400. tétmérkőzését a Barca színeiben, a VfB Stuttgart elleni BL-meccs pedig a 86. fellépése volt a katalánokkal az európai porondon, amivel megdöntötte a Migueli által tartott klubrekordot. Ilyen előzmények után utazott el a 2008-as Európa-bajnokságra, ahol eleinte, hanem David Villa volt a spanyolok sztárja. A csatár elődöntőbeli sérülésével azonban a középpályások figyelem középpontjába, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a spanyolok ebben a csapatrészben a legjobbak - köszönhetően nagy részt Xavinak. A katalán focista az elődöntőben aztán gólt is szerzett, a fúria ezzel a találattal szerzett vezetést Oroszország ellen, a fináléban pedig ő adta a gólpasszt Fernando Torresnek, amellyel a spanyolok tornagyőzelmet ünnepelhettek. Ezen kívül rengeteget futott (az első, oroszok elleni csoportmérkőzésen 90 perc alatt több, mint 12 kilométert tett meg), és rendkívüli pontossággal adta a passzokat: több, mint 300 átadásának 90 százaléka csapattárshoz érkezett. Az UEFA technikai bizottsága alighanem ezek alapján választotta őt az Európa-bajnokság legjobbjának - mégpedig teljesen megérdemelten. A 2009-2010-es szezonban továbbra is kirobbanó formában futballozott, a Real Madrid felett aratott 2:0-ás győzelemből egy gólpasszal vette ki a részét. A Barcelona szavazást hirdetett az év legjobb játékosa címre, melyen végül a 2. helyezést érte el. 2010. június 3-án a népszerű spanyol napilap, a Marca odaítélte a La Ligában játszó legjobb játékosnak járó díjat, a szavazáson Lionel Messi és Cristiano Ronaldo mögött, a 3. helyen zárt. Vicente del Bosque nevezte a 2010-es világbajnokságra is, melyen teljes mértékben kivette a részét a spanyolok futballjából. Itt is hasonlóan a 2008-as Európa-bajnoksághoz rendkívül pontosan passzolt, mutatója 89 %-os volt, 669 passzából 599 a valamely csapattársához érkezett. Többnyire az ő középpályán végzett munkájának köszönhető volt, hogy a spanyolok 2010-ben világbajnoki címet ünnepelhettek. 2010-11-es szezon: 2010. június 9-én megújította a Barcához fűző szerződését, ami immáron 2016-ig köti a katalán csapathoz. 2010. november 29-én megszerezte 3. gólját az El Clásicón, az ősi rivális, Real Madrid ellen. December 18-án az RCD Espanyol kapujába is betalált, ezzel a góljával vette ki részét, a végső 5:1-es győzelemből. A Bajnokok-ligájában is kiválóan teljesített, az Arsenal ellen, hazai közönség előtt szerzett gólt a 68. percben, ezen kívül Messinek adott gólpasszt az első félidő hosszabbításában. A Barcelona végül 3:1-re győzött, így továbbjutott a negyeddöntőbe, ahol a Shaktar Donetskkel találkozott. Jelölték a 2010-es FIFA Ballon d'Or díjra, amelyet az idény legjobb labdarúgójának ítélnek oda, de ezt végül csapattársa, Lionel Messi vihette haza. 2011. január 2-án játszotta 549. mérkőzését a Barcelona színeiben. Ezt a rekordot korábban Migueli tartotta. 2011. március 25-én játszotta 100. mérkőzését a spanyol válogatottban, Csehország ellen. Ennek tiszteletére ő viselhette a kapitányi karszalagot, feladatát pedig kiválóan végezte. 2011. május 28-án a Manchester United elleni Bajnokok Ligája döntőben, a 27. percben gólpasszt adott Pedronak, majd a második félidő 54. percében Messinek is. Forrás: origo.hu Díjak és elismerések FC Barcelona * La Liga: 1998-99, 2004-05, 2005-06, 2008-09, 2009-10, 2010-11 * UEFA Bajnokok Ligája: 2005-06, 2008-09, 2010-11 * Spanyol Szuperkupa: 2005-06, 2006-07, 2009-10 * Spanyol Király-Kupa: 2008-09 * UEFA Szuperkupa 2009-10 Spanyolország * U20-as Labdarúgó-világbajnokság - aranyérem: 1999 * Nyári olimpiai játékok - ezüst érem: 2000 * Labdarúgó-Európa-bajnokság - aranyérem: 2008 * Konföderációs kupa - bronzérem: 2009 * Labdarúgó világbajnokság - aranyérem: 2010 Egyéni A 2008-as Labdarúgó-Európa-bajnokság legjobb játékosa Forrás: http://starity.hu/sztarok/xavi-hernandez/eletrajz/#ixzz1tgxk8KXR