focistenek

Zinédine Zidane ugyan Franciaországban, Marseille „La Castellane” negyedében született, apja – aki az 1950-es évek óta lakik Marseille-ben, soha sem vette fel a francia állampolgárságot – Algériából származik, annak északi hegyvidékéről, a kis-kabiliai Bedzsája városából. Születési helye okán Zidane francia állampolgár, ugyanakkor apja révén algériai (kabil) is. A kezdetek Korán megmutatkozott, hogy nagy érzéke van a labdarúgáshoz. Tízévesen kezdett futballozni egy lakóhelyéhez közeli futballklubban (US Saint-Henri); Majd az SO Septèmes-les-Vallons-ban folytatta. Innen hívták be továbbképzésre az Aix-en-Provence-i regionális sportközpontba (CREPS), ahol mindössze három napot töltött. Játékát látva ugyanis a Cannes-i Futball Sportegyesület 14 évesen leigazolta, s 15 évesen már a csapat középpályása lett. 1989. május 20-án debütált a francia bajnokság első osztályában az FC Nantes ellen. Első osztálybeli első gólját ugyancsak az FC Nantes ellen szerezte 1991-ben. A bordeaux-i évek Zidane-t 1992-ben igazolta le a Girondins de Bordeaux Futballklub. Itt ismerkedett össze másik két jövőbeni francia válogatott játékossal, Christophe Dugarry-val és Bixente Lizarazu-val, akikkel olyan triót alkottak, melyet csakhamar „bordeaux-i háromszögként” emlegettek. Ők hárman ugyanis gyakorlatilag csukott szemmel megtalálták egymást a pályán. Zidane már az első szezonban 10 gólt lőtt, majd további hatot a következő három szezonban. Mielőtt a francia válogatott tagja lett, Abdelhamid Kermali, az algériai válogatott akkori vezető edzője nem tartott rá igényt, mert „nem találta elég gyorsnak” a castellane-i gyereket. 1994. augusztus 17-én Bordeaux-ban játszott első ízben a francia labdarúgó-válogatottban a cseh labdarúgó-válogatott ellen. A 63. percben pályára léptetett Zidane két góljával (85. és 87. perc) mentett pontot Franciaország. Mindemellett közel egy évet kellett várnia, hogy teljes értékű játékosként léphessen pályára. Csak 1995-ben, az 1996-os Labdarúgó Európa-bajnokság (EURO 1996) selejtezői során engedte tejes játékidőben pályára Aimé Jacquet, a francia válogatott edzője. A Juventusban 1996-ban, miután a Girondins de Bordeaux kikapott az UEFA-kupa döntőjében, Zidane-nal szerződést írt alá a torinói Juventus FC, az a klub, amelyben annak idején Michel Platini is kibontakozott. Időközben, egy bordeaux-i emberpróbáló szezonnal és egy – nem sokkal a torna előtt bekövetkezett – autóbalesettel a háta mögött, részt vett az EURO 1996 játékokon Angliában. A franciák a bolgárok és a románok legyőzésével, a spanyolok elleni döntetlennel és a hollandok elleni büntető-párbajjal jutottak el az elődöntőig, ott ugyancsak 11-esekkel kaptak ki a csehek ellen. A tornán Zidane nem tudta hozni legjobb formáját. A Juventus-ban viszont szárnyalt, a legmagasabb európai szintekre jutott és számos megfigyelő a világ legjobb játékosát látta benne. Világhírnév Az 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két, szöglet utáni fejesgólt jegyzett a Brazília elleni döntő mérkőzésen, s ezzel Franciaország megszerezhette első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta France football szakmagazin által odaítélt aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól az év játékosa címet. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel (világbajnokság és Európa-bajnokság – ebben a sorrendben) addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Teljesítményével Zidane ismét elnyerte az év FIFA-játékosa címet. 2001 nyarán Zinédine Zidane 75 millió eurós rekordösszegért igazolt át a Real Madrid-ba. Játéka tovább fejlődött a spanyol klubban, amellyel 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A döntőben 2:1-re győztek a Bayer 04 Leverkusen együttese ellen. Zidane olyan helyzetből lőtt gólt, mely ballábasoknak is dicsőségére válna. A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság nem úgy sült el, ahogy várta. Görögország a negyeddöntőben óriási meglepetésre búcsúztatta Zidane-ékat, és ő emiatt (is) 2004. augusztus 4-én bejelentette visszavonulását a francia válogatottból. 2005. augusztus 3-án – gyakorlatilag egy évvel később – azonban visszatért azzal, hogy – amennyiben a franciák továbbjutnak – a 2006. évi világbajnokság végéig kerettag marad. Visszatérése utáni első mérkőzés augusztus 17-én volt Elefántcsontparti labdarúgó-válogatott ellen, melyet a franciák 3-0-ra nyertek – egy gólt Zidane lőtt. Ekkor nevezték ki a válogatott csapatkapitányának. Ő vezette a kékeket a 2006. évi németországi világbajnokságon, ahol két kezdeti döntetlen (Svájc: 0-0, Koreai Köztársaság: 1-1) után a harmadik csoportmeccsen 2 góllal kellett verni Togót a biztos továbbjutáshoz. Zidane sárgák miatt nem játszott, de a gallok így is 2-0-ra nyertek és csoportmásodikként jutottak tovább. A további mérkőzéseken előbb a spanyolokat verték 3:1-re, majd a brazil válogatottat 1:0-ra. A 34 esztendős Zidane bámulatos formában irányította az európai csapatot. Szemet gyönyörködtető cselekből, hajszálpontos passzokból tartott bemutatót a világ előtt, s Zidane-nak a gólban is elévülhetetlen érdemei voltak. Marseille városa egy 10x15 méteres óriásportrét festetett gyermekéről egy épület falára, mely a tenger öblére és kikötőre néz. A Real Madridban Ha Zidane első madridi évei lehetővé is tették a spanyol bajnoki cím elnyerését, és főleg karrierje során először és egyetlen alkalommal elnyerni a Bajnokok Ligáját, hamarosan megmutatkoztak Florentino Perez „óriássztárok” politikájának korlátjai. 2003 óta a nagy Real semmit sem nyert meg, és mind a pályán, mind pedig a klub állományában és szervezetében bizonytalanság mutatkozott. Ez volt az oka, hogy a válogatottban 10-es számmal játszó francia fizikai állapota romlani kezdett, míg végül 2006. április 25-én bejelentette: a németországi világbajnokság után végleg visszavonul. A képességeivel tisztában lévő Zidane elismerte, hogy már messze nincs azon a szinten, mint karrierje csúcsán, és lejárta előtt egy évvel felbontja szerződését. Döntésében kétség kívül nagy szerepet játszott az őt a Real-hoz szerződtető Florentino Perez távozása is. Zidane utolsó mérkőzését a Villarreal ellen játszotta a Bernabéu stadionban. Az őt köszöntő szurkolók egyértelmű bizonyságát adták, hogy a számukra Zidane örökre a világ egyik legnagyobb játékosa marad. Egyébként Zidane, egy XXÍ. századi portré címmel 2006 májusában Franciaországban mozikba került dokumentumfilmet versenyek kívül vetítették a 2006-os cannes-i filmfesztiválon. 2006. július 1-jét arany betűkkel jegyzik Zinédine Zidane életében. A francia válogatott játékosainak nem került nagy erőfeszítésébe ellenőrzése alatt tartani a meccset az erőtlen brazilokkal szemben; a főszereplő a csapatkapitány lett. Ezen a napon Zidane szárnyalóbb volt, mint valaha, a FIFA a meccs emberének választotta. Triblizett, zsonglőrködött a brazil játékosok feje felett, és főleg – élete során először – döntő jelentőségű passzt adott Thierry Henry-nak. E meccs után egyébként Pelé király „mágusnak” nevezte Zidane-t. A döntőben lőtt góljával Vavá, Geofrrey Hurst és Pelé nyomdokaiba lépett, akik világbajnoki döntőn három gólt rúgtak. Karrierje megdicsőüléssel végződhetett volna… GÓLAJAI Noha a szurkolók emlékében elsősorban az 1998-as labdarúgó-világbajnokság döntőjében lőtt két gólja maradt meg, Zidane az utóbbi idők francia futballjának nagy pillanataiban jelen volt. Első válogatott mérkőzésén két góllal iratkozott fel a tabellára a csehek elleni barátságos mérkőzésen. 1998 elején – néhány hónappal a világbajnokság Stade de France-beli döntője előtt – ő rúgta az első gólt a stadionavató mérkőzésen (Franciaország-Spanyolország 1-0). A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság negyeddöntőjében a spanyolok ellen szabadrúgásból talált be (a vége: 2-1-es francia siker lett), majd az elődöntő hosszabbításában egy büntetőt érvényesített a portugálok ellen (aranygóllal, és itt is 2-1-gyel jutottak tovább a franciák), és ezzel 16 év után döntőbe juttatta a francia válogatottat. A gól után örömkört futva ugyanazokat az önkéntelen mozdulatokat tette, mint Michel Platini az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság elődöntőjében, szintén a portugálok elleni mérkőzésen. 2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjében a Real Madrid játékosaként feledhetetlen gólt lőtt bal lábbal, s ezzel csapata 2:1-re verte a Bayer 04 Leverkusent és megnyerte a kupát. Franciaország első 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon játszott mérkőzésén, a rendes játékidő végén még 0-1-re állt Anglia ellen (David Beckham tizenegyest is hibázott). A hosszabbításban aztán jött az amúgy szürkén játszó Zidane és a 91. percben szabadrúgásból egyenlített, majd a 93. percben értékesítette a megítélt büntetőt is, így csodálatos hajrával a franciák nyertek 2-1-re. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjében – a spanyol szurkolók visszavonulására tett gunyoros megjegyzéseire adott csattanós válaszként – nagyszerű akciógólt lőtt; ezzel a franciák 3-1-es végeredménnyel jutottak a negyeddöntőbe. Ott a Ronaldo vezette brazilok ellen ismét a pályája csúcsán tündöklő, régi Zizou-t lehetett látni: mérkőzést eldöntő gólpasszt adott Thierry Henry-nak, s ezzel megkapta a FIFA-tól a mérkőzés legjobb játékosa címet. Az elődöntőben a portugálok ellen tizenegyesből lőtt gólja a „kékek” döntőbe jutását eredményezte. A 2006. évi világbajnokság döntőjének 7. percében, Marco Materazzi szabálytalanságát követően, „Panenka-módra” lőtt tizenegyesből szerzett egy, a felső kapufáról bevágódó gólt.