focistenek

A Laudrup famíliában kötelező jeles futballistává válni – mondhatni, Brian élete eleve elrendeltetett: testvére ugyebár a „nagy” Laudrup, édesapja pedig a felnőtt válogatottban szerepelt. A szerző nőismerősei szerint Brian Laudrup minden idők egyik legjóképűbb játékosa, nem mellékesen az 1992-es kontinensbajnok dán nemzeti csapat emblematikus figurája. Támadó középpályásként és csatárként kereste kenyerét, a Bröndbyben, a Bayer Uerdingenben, a Bayern Münchenben, a Fiorentinában, a Milanban, a Rangersben, a Chelsea-ben, a Köbenhavnban és az Ajaxban. Akárcsak bátyja, ő is e holland klubból vonult vissza, 2000-ben. Dermesztően fiatalon: alig 31 évesen! Érdekes módon mindössze a Rangersben termelte úgy a gólokat, ahogyan azt várták tőle, a válogatottban 82 mérkőzésén 21-szer ünnepel(tet)hette magát. Az 1992-es kontinenstornán gólt ugyan nem lőtt, de remekül játszott, négy év múlva három fellépésén ugyanannyiszor volt eredményes az Eb-n, ez pedig ezüstcipőt ért.

Michael Laudrup (Koppenhága, 1964. június 15. –) dán labdarúgó, edző. 104-szeres dán válogatott, az 1992-es Európa-bajnok csapatnak azonban nem volt tagja (a torna előtt konfliktusba került a szövetségi kapitány Richard Møller Nielsennel, aki kihagyta a keretből). Jelenleg az angol Swansea City edzője. Pályafutása legsikeresebb éveit a Barcelonánál töltötte, ahol négyszer nyerte meg a spanyol bajnokságot. Ugyanezt egyszer megismételte a Real Madriddal is. A dán válogatottsági örökranglistán 3. Peter Schmeichel (129) és Thomas Helveg (108) mögött. 104 válogatott-meccsén 37 gólt szerzett. 1999-ben megválasztották a spanyol bajnokságban valaha játszott legjobb külföldi játékosnak. 2000-ben a dán király is kitüntette. 2003-ban a dán Labdarúgó-szövetség a valaha volt legjobb dán játékosnak választotta meg. Laudrup először 2002-ben dolgozott edzőként a Brøndby IF-nél,amellyel 2005-ben megnyerte a dán bajnokságot. 2006-ban úgy döntött, nem hosszabbítja meg lejáró szerződését a csapattal.

Raúl Albiol Tortajada (Valencia, Spanyolország, 1985. szeptember 4. –) spanyol labdarúgó, jelenleg a Real Madrid és a spanyol válogatott védője. Alapvetően középső védő, de képes játszani jobboldali védőként és védekező középpályásként is.

A Szülővárosában található OGC Nice-ben kezdett el futballozni. Három évig a tartalékcsapatban védett, majd átkerült a felnőtt kerethez, ahol megkapta az 1-es mezt. A Ligue 1-ben 2006 március 18-án debütált. Ekkor 19 éves volt. A következő idényben már ő számított az első számú kapusnak és ennek megfelelően végig védte a szezont. 37 mérkőzésen szerepelt és ebből 13 alkalommal nem kapott gólt. Ez felkeltette néhány klub érdeklődését a fiatal kapus iránt.

Filippo "Pippo" Inzaghi (Piacenza, 1973. augusztus 9. –) olasz labdarúgó. A 2006-os világbajnokságon aranyérmet nyert hazája válogatottjával, ezentúl kétszeres BL-győztes.

George Manneh Oppong Ousman Weah (Monrovia, 1966. október 1.) libériai politikus, egykori labdarúgó és elnökjelölt.

Christian Panucci (Savona, 1973. április 12. –) olasz válogatott labdarúgó, jelenleg a Parma FC hátvédje.

Paolo Maldini (Milánó, 1968. június 26.) visszavonult legendás olasz válogatott labdarúgó. Egész pályafutása során az AC Milan hátvédje volt. Általában balhátvédként szerepelt, ám középen is feltűnt. Egyedülálló módon több mint ezer hivatalos mérkőzést játszott a Milan színeiben. Százhuszonhat olasz válogatott meccsen összesen hét gólt szerzett. Édesapja a korábbi olasz szövetségi kapitány, Cesare Maldini.

Ő tartja a góltalansági rekordot nemzetközi versenyeken, vagyis a legtovább az ő kapuja volt bevehetetlen, összesen 1142 percen keresztül 1972 és 1974 között. 112 válogatottságával Paolo Maldini és Fabio Cannavaro mögött harmadik helyen áll az örökranglistán a válogatottban lejátszott meccsek száma alapján. 2004-ben Pelé a 125 legnagyobb élő labdarúgó egyikének nevezte őt.

Franco Baresi (Travagliato, 1960. május 8. –) világbajnok olasz labdarúgó, hátvéd.

Roberto Baggio (Caldogno, 1967. február 18. –) volt válogatott olasz labdarúgó.

Roy Hodgson angol szövetségi kapitány remekül sakkozott az embereivel; a svédek a „majdnem hősiesség" miatt szomorkodnak; a franciák kék villámcsapást emlegetnek – három részlet rövid lapszemlénkből, amelyet a labdarúgó Európa-bajnokság D-csoportjának két pénteki mérkőzése apropóján készítettünk. „Roy Hodgson átment a taktikai vizsgán – fogalmaz a BBC elemzője, Phil McNulty. – A kapitány munkásságát az alapján ítélik meg, nagy húzásai miképpen hatnak az eredményekre, és meg kell állapítanunk, ezúttal jól döntött a taktika kidolgozásakor, sőt akkor is, amikor úgy tűnt, a dolgok kezdenek rosszra fordulni."

 

Az elemző egyrészt Andy Carroll kezdőcsapatba állítására, másrészt „a második félidő elejének horrorjának" megválaszolására, a később gólt és gólpasszt adó Theo Walcott becserélésére utalt. McNulty megjegyzi ugyanakkor, hogy maradt feladat bőven, hiszen az angol csapat védőjátéka enyhén szólva is bizonytalan. Az Independent – szintén elismerve Hodgson cseréinek kiváló időzítését – külön cikket szentel az ellenfél vezérének, Zlatan Ibrahimovicnak, nem kevés éllel megállapítva: „Ibracadabra megint kudarcot vallott annak bizonyításában, hogy a varázslat több az illuzionizmusnál. Ibrahimovic mindent megtett, de a tehetségét leszólók most egy kicsit hangosabbak lesznek."

A Sun a győztes gólt szerző Danny Welbeck nevével eljátszva érzékelteti, hogy a fiatal támadó visszahozta Angliát a pokolból, míg az első mérkőzés után roppant kritikus Guardian kijevi tudósítója örömmel nyugtázta „Anglia meglepő támadókedvét", illetve azt, hogy sikerült kiszabadulni „az első mérkőzés merev taktikai kagylóhéjából". A svéd Aftonbladet a „Közel a hőssé váláshoz, és mégis vége" címmel elemzi a svéd válogatott Európa-bajnoki játékát, hozzátéve, hogy a válogatottságtól búcsúzó Olof Mellberg majdnem hős lett, de így is kikaptak az angoloktól.

A szakírók azonban látnak biztató jeleket a csapat játékában. Bár a cikk egy „Három gól, egy elbukott Európa-bajnokság és ezer kérdés" mondattal indul, és elsősorban a szurkolókról beszél, akik kempingekben laknak Ukrajnában, és az éves szabadságukat áldozták fel, hogy ott lehessenek az Eb-n. Értük kellett volna jobb eredményt elérni. Az értékelés vége az, hogy „nincs pusztulás és sötétség, lesz ez jobb is", valamint hogy a svéd „nem egy nagy futballnemzet, de előreléphet", így Erik Hamrén szövetségi kapitánynak azt ajánlják, hogy építse újra a válogatottat, miután több idősebb játékos kikopik a nemzeti csapatból.

Kezdetek: Piqué karrierjét az FC Barcelona ifjúsági csapatánál kezdte, mint bal védekező középpályás. Ekkor ismerkedett meg jóbarátjával Cesc Fábregasszal. Mielőtt aláírhatta volna első profi szerződését a klubbal, a Manchester United magához csábította a fiatal titánt. Manchester United: Piqué egy Sunderland elleni mérkőzésen mutatkozhatott be a Manchester Unitedben, John O'Shea cseréjeként. Kezdőként 2006. március 29-én léphetett pályára először a West Ham ellen, ekkor a sérült Gary Nevillet pótolta. Ezen a meccsen Piqué elvállalt egy lövést 35 méterről, amit a kapus szögletre ütött, így nem sok hiányzott az első gólhoz. A 2006/07-es szezonra a Real Zaragoza kölcsönvette a védőt azzal a feltétellel, hogy legalább 20 meccsen pályára küldik, ígéretüket be is tartottak. 2007 májusában Sir Alex Ferguson szeretett volna Zaragozába utazni, hogy tárgyaljon Piquével, de ez reptéri problémák miatt nem történt meg. Piqué jól kezdte a Bajnokok Ligájában való szereplést, hiszen a Dinamo Kijiv ellen gólt szerzett, majd később a Roma ellen is betalált. Barcelona: 2008/2009-es szezon: A Barcelona 2008 nyarán 4 millió euróért megvette Piquét a Manchester Unitedtől, így Piqué visszatérhetett nevelőegyesületéhez. Mint később kiderült, Guardiola rotációs rendszer híve, és előszeretettel játszatja katalán játékosait. Így jóval többet játszik, mint csapattársa, Cáceres, aki szintén ekkor került a klubhoz. Sokan a jövő Puyolának tartják, és bár néha kisebb hibákat vét, általában megbízhatóan és stabilan játszik a védelem közepén. Első gólját január 29-én szerezte, a városi rivális Espanyol elleni kupamérkőzésen, egy szöglet utáni fejesből. A mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy sohasem fogja elfelejteni ezt a találatot, és nagyon örül hogy visszatérhetett a Barcelonába. Kiváló játékának köszönhetően bekerült Vicente del Bosque spanyol szövetségi kapitány keretébe, ahol első válogatott mérkőzésén egyből kezdőként lépett pályára az angolok ellen, majd második válogatott mérkőzésén gólt szerzett a törökök ellen. Az idény végéhez közeledve stabil kezdőnek mondhatta magát, és elképesztően stabilan játszott, a Real Madrid idegenbeli lemosásakor is nagy szerepet vállalt magára, a hátsó magabiztossága mellett csapatának idei 100. bajnoki gólját is megszerezte Ebben az évben a Barcelonával Bajnokok Ligáját nyert és a döntőben nem is akármelyik csapat ellen vívták ki ezt a címet, ellenfelük ugyanis Piqué korábbi klubja a Manchester United volt. A mérkőzésen Piqué kezdőként játszott, amire a Manchester Unitedben csak kevésszer volt példa. 2009/2010-es szezon: A szezon eleje a felkészülési mérkőzéseken túl is jól indult Piqué számára: a UEFA-bajnokok ligája sorsolásán az előző évi legjobbakat is díjazzák, és Piqué megérdemelten bekerült az év csapatába. Egyértelműen a hátsó alakzat egyik legstabilabb elemévé vált. 2010. február 26-án írta alá jelenlegi szerződését az FC Barcelonával, ami 2015-ig köti a klubhoz. 2010. április 28-án, a Bajnokok-ligájában, az Inernazionale ellen vívott elődöntőbeli mérkőzésen Piqué szerezte a Barcelona egyetlen gólját. A mérkőzést végül az Inter nyerte 3:2-re, így az olasz csapat jutott a döntőben, amelyet egyébként meg is nyert. 2010/2011-es szezon: 2010. szeptember 21-én 100. alkalommal húzta magára a gránátvörös-kék mezet, a Sporting Gijón ellen vívott hazai mérkőzésen. 2010. december 7-én, a Rubin Kazany elleni Bajnokok Ligája selejtező mérkőzésen először viselhette a csapatkapitányi karszalagot. 2011. január 10-én tartott Aranylabda gálán (FIFA Ballon d'Or) Piqué öt másik válogatottbeli illetve klubtársával egyetemben megkapta a 2010-es év csapatának járó díját. A FIFA kitüntetése után néhány nappal az európai szövetség (UEFA) is kihirdette év csapatát, ahol Piqué ismét bekerült a legjobb 11 közé. 2011. április 2-án a Villarreal elleni spanyol bajnoki mérkőzésen ő szerezte az egyetlen, győztes találatot. Mint mindig 2011. május 28-án is kezdőként lépett a pályára, a Bajnokok Ligája döntőben. Ott a katalánok 3:1-re múlták felül az angol Manchester Unitedet, így a 2008-2009-es szezon után ismételten Bl-t nyertek. 2011-2012-es szezon: A 2011-2012-es szezon nem indult túl jól Gerard Piqué számára, ugyanis rögtön a kispadról kellett néznie társai játékát. A padozás oka pedig nem más volt, mint egy tréningen elszenvedett izomsérülés a bal lábában. Gerard sérülését követően alig tért vissza a csapatba, október közepén ismételten pihenésre kényszerült, amikor a Racing Santander elleni meccs 8. percében combizom-húzódást szenvedett. Válogatott: 2006 nyarán Lengyelországban aranyérmet szerzett az U19-es válogatottal a Labdarúgó-Európa-Bajnokságon. Egy évvel később részt vett Kanadában U20-as labdarúgó-világbajnokságon is, a csapatával a negyeddöntőben estek ki a Cseh labdarúgó-válogatott ellen. A 2008-as Labdarúgó-Európa-Bajnokság szűkített, 23 fős keretébe még nem került be. Első meghívóját 2009. február 6-án kapta a február 11-én lejátszandó Anglia elleni barátságos mérkőzésre. Első tétmeccsét 2009. március 28-án játszotta, a mérkőzés egyetlen gólját ő szerezte. Állítása szerint soha nem felejti el ezt a gólját. 2009-es Konföderációs-kupán csupán a bronzéremig jutottak, ugyanis az elődöntőben az USA válogatottja 2:0-ra megverte őket. 2010 nyarán világbajnoki címet ünnepelhetett 22 társával együtt, ugyanis a döntőben sikerült felülmúlniuk a hollandokat, Iniesta 116. percben rúgott góljával. Érdekességek: Szerepelt 2010-ben Shakira: This time for Africa (Waka, Waka) című dalának klipjében. A dal a 2010-es Labdarúgó Világbajnokság hivatalos dala volt. Korábban randevúzott Lisa Lazarusszal a 2008-as Miss Universe Nagy-Britanniával. Jó barátságban áll Cesc Fábregasszal, Bojan Krkiccsel és Carles Puyollal. Eredményei: Manchester United * Angol labdarúgó-bajnokság győztes: 2007-2008 * UEFA-bajnokok ligája győztes: 2007-2008 * FA Community Shield (1): 2007 * UEFA Champions League (1): 2007–08 FC Barcelona * Spanyol labdarúgó-bajnokság győztes: 2008-2009; 2009-2010; 2010-2011 * UEFA-bajnokok ligája győztes: 2008-2009; 2010-2011 * Spanyol labdarúgókupa győztes: 2008-2009 Spanyol labdarúgó-válogatott * U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság győztes: 2006 * Konföderációs Kupa bronzérmes: 2009 * Labdarúgó-világbajnokság győztes: 2010 Egyéni: Don Balón Award: Breakthrough Player 2008–09 Forrás: http://starity.hu/sztarok/gerard-pique/eletrajz/#ixzz1tgyAs7Qk

Zinédine Zidane ugyan Franciaországban, Marseille „La Castellane” negyedében született, apja – aki az 1950-es évek óta lakik Marseille-ben, soha sem vette fel a francia állampolgárságot – Algériából származik, annak északi hegyvidékéről, a kis-kabiliai Bedzsája városából. Születési helye okán Zidane francia állampolgár, ugyanakkor apja révén algériai (kabil) is. A kezdetek Korán megmutatkozott, hogy nagy érzéke van a labdarúgáshoz. Tízévesen kezdett futballozni egy lakóhelyéhez közeli futballklubban (US Saint-Henri); Majd az SO Septèmes-les-Vallons-ban folytatta. Innen hívták be továbbképzésre az Aix-en-Provence-i regionális sportközpontba (CREPS), ahol mindössze három napot töltött. Játékát látva ugyanis a Cannes-i Futball Sportegyesület 14 évesen leigazolta, s 15 évesen már a csapat középpályása lett. 1989. május 20-án debütált a francia bajnokság első osztályában az FC Nantes ellen. Első osztálybeli első gólját ugyancsak az FC Nantes ellen szerezte 1991-ben. A bordeaux-i évek Zidane-t 1992-ben igazolta le a Girondins de Bordeaux Futballklub. Itt ismerkedett össze másik két jövőbeni francia válogatott játékossal, Christophe Dugarry-val és Bixente Lizarazu-val, akikkel olyan triót alkottak, melyet csakhamar „bordeaux-i háromszögként” emlegettek. Ők hárman ugyanis gyakorlatilag csukott szemmel megtalálták egymást a pályán. Zidane már az első szezonban 10 gólt lőtt, majd további hatot a következő három szezonban. Mielőtt a francia válogatott tagja lett, Abdelhamid Kermali, az algériai válogatott akkori vezető edzője nem tartott rá igényt, mert „nem találta elég gyorsnak” a castellane-i gyereket. 1994. augusztus 17-én Bordeaux-ban játszott első ízben a francia labdarúgó-válogatottban a cseh labdarúgó-válogatott ellen. A 63. percben pályára léptetett Zidane két góljával (85. és 87. perc) mentett pontot Franciaország. Mindemellett közel egy évet kellett várnia, hogy teljes értékű játékosként léphessen pályára. Csak 1995-ben, az 1996-os Labdarúgó Európa-bajnokság (EURO 1996) selejtezői során engedte tejes játékidőben pályára Aimé Jacquet, a francia válogatott edzője. A Juventusban 1996-ban, miután a Girondins de Bordeaux kikapott az UEFA-kupa döntőjében, Zidane-nal szerződést írt alá a torinói Juventus FC, az a klub, amelyben annak idején Michel Platini is kibontakozott. Időközben, egy bordeaux-i emberpróbáló szezonnal és egy – nem sokkal a torna előtt bekövetkezett – autóbalesettel a háta mögött, részt vett az EURO 1996 játékokon Angliában. A franciák a bolgárok és a románok legyőzésével, a spanyolok elleni döntetlennel és a hollandok elleni büntető-párbajjal jutottak el az elődöntőig, ott ugyancsak 11-esekkel kaptak ki a csehek ellen. A tornán Zidane nem tudta hozni legjobb formáját. A Juventus-ban viszont szárnyalt, a legmagasabb európai szintekre jutott és számos megfigyelő a világ legjobb játékosát látta benne. Világhírnév Az 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két, szöglet utáni fejesgólt jegyzett a Brazília elleni döntő mérkőzésen, s ezzel Franciaország megszerezhette első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta France football szakmagazin által odaítélt aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól az év játékosa címet. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel (világbajnokság és Európa-bajnokság – ebben a sorrendben) addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Teljesítményével Zidane ismét elnyerte az év FIFA-játékosa címet. 2001 nyarán Zinédine Zidane 75 millió eurós rekordösszegért igazolt át a Real Madrid-ba. Játéka tovább fejlődött a spanyol klubban, amellyel 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A döntőben 2:1-re győztek a Bayer 04 Leverkusen együttese ellen. Zidane olyan helyzetből lőtt gólt, mely ballábasoknak is dicsőségére válna. A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság nem úgy sült el, ahogy várta. Görögország a negyeddöntőben óriási meglepetésre búcsúztatta Zidane-ékat, és ő emiatt (is) 2004. augusztus 4-én bejelentette visszavonulását a francia válogatottból. 2005. augusztus 3-án – gyakorlatilag egy évvel később – azonban visszatért azzal, hogy – amennyiben a franciák továbbjutnak – a 2006. évi világbajnokság végéig kerettag marad. Visszatérése utáni első mérkőzés augusztus 17-én volt Elefántcsontparti labdarúgó-válogatott ellen, melyet a franciák 3-0-ra nyertek – egy gólt Zidane lőtt. Ekkor nevezték ki a válogatott csapatkapitányának. Ő vezette a kékeket a 2006. évi németországi világbajnokságon, ahol két kezdeti döntetlen (Svájc: 0-0, Koreai Köztársaság: 1-1) után a harmadik csoportmeccsen 2 góllal kellett verni Togót a biztos továbbjutáshoz. Zidane sárgák miatt nem játszott, de a gallok így is 2-0-ra nyertek és csoportmásodikként jutottak tovább. A további mérkőzéseken előbb a spanyolokat verték 3:1-re, majd a brazil válogatottat 1:0-ra. A 34 esztendős Zidane bámulatos formában irányította az európai csapatot. Szemet gyönyörködtető cselekből, hajszálpontos passzokból tartott bemutatót a világ előtt, s Zidane-nak a gólban is elévülhetetlen érdemei voltak. Marseille városa egy 10x15 méteres óriásportrét festetett gyermekéről egy épület falára, mely a tenger öblére és kikötőre néz. A Real Madridban Ha Zidane első madridi évei lehetővé is tették a spanyol bajnoki cím elnyerését, és főleg karrierje során először és egyetlen alkalommal elnyerni a Bajnokok Ligáját, hamarosan megmutatkoztak Florentino Perez „óriássztárok” politikájának korlátjai. 2003 óta a nagy Real semmit sem nyert meg, és mind a pályán, mind pedig a klub állományában és szervezetében bizonytalanság mutatkozott. Ez volt az oka, hogy a válogatottban 10-es számmal játszó francia fizikai állapota romlani kezdett, míg végül 2006. április 25-én bejelentette: a németországi világbajnokság után végleg visszavonul. A képességeivel tisztában lévő Zidane elismerte, hogy már messze nincs azon a szinten, mint karrierje csúcsán, és lejárta előtt egy évvel felbontja szerződését. Döntésében kétség kívül nagy szerepet játszott az őt a Real-hoz szerződtető Florentino Perez távozása is. Zidane utolsó mérkőzését a Villarreal ellen játszotta a Bernabéu stadionban. Az őt köszöntő szurkolók egyértelmű bizonyságát adták, hogy a számukra Zidane örökre a világ egyik legnagyobb játékosa marad. Egyébként Zidane, egy XXÍ. századi portré címmel 2006 májusában Franciaországban mozikba került dokumentumfilmet versenyek kívül vetítették a 2006-os cannes-i filmfesztiválon. 2006. július 1-jét arany betűkkel jegyzik Zinédine Zidane életében. A francia válogatott játékosainak nem került nagy erőfeszítésébe ellenőrzése alatt tartani a meccset az erőtlen brazilokkal szemben; a főszereplő a csapatkapitány lett. Ezen a napon Zidane szárnyalóbb volt, mint valaha, a FIFA a meccs emberének választotta. Triblizett, zsonglőrködött a brazil játékosok feje felett, és főleg – élete során először – döntő jelentőségű passzt adott Thierry Henry-nak. E meccs után egyébként Pelé király „mágusnak” nevezte Zidane-t. A döntőben lőtt góljával Vavá, Geofrrey Hurst és Pelé nyomdokaiba lépett, akik világbajnoki döntőn három gólt rúgtak. Karrierje megdicsőüléssel végződhetett volna… GÓLAJAI Noha a szurkolók emlékében elsősorban az 1998-as labdarúgó-világbajnokság döntőjében lőtt két gólja maradt meg, Zidane az utóbbi idők francia futballjának nagy pillanataiban jelen volt. Első válogatott mérkőzésén két góllal iratkozott fel a tabellára a csehek elleni barátságos mérkőzésen. 1998 elején – néhány hónappal a világbajnokság Stade de France-beli döntője előtt – ő rúgta az első gólt a stadionavató mérkőzésen (Franciaország-Spanyolország 1-0). A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság negyeddöntőjében a spanyolok ellen szabadrúgásból talált be (a vége: 2-1-es francia siker lett), majd az elődöntő hosszabbításában egy büntetőt érvényesített a portugálok ellen (aranygóllal, és itt is 2-1-gyel jutottak tovább a franciák), és ezzel 16 év után döntőbe juttatta a francia válogatottat. A gól után örömkört futva ugyanazokat az önkéntelen mozdulatokat tette, mint Michel Platini az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság elődöntőjében, szintén a portugálok elleni mérkőzésen. 2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjében a Real Madrid játékosaként feledhetetlen gólt lőtt bal lábbal, s ezzel csapata 2:1-re verte a Bayer 04 Leverkusent és megnyerte a kupát. Franciaország első 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon játszott mérkőzésén, a rendes játékidő végén még 0-1-re állt Anglia ellen (David Beckham tizenegyest is hibázott). A hosszabbításban aztán jött az amúgy szürkén játszó Zidane és a 91. percben szabadrúgásból egyenlített, majd a 93. percben értékesítette a megítélt büntetőt is, így csodálatos hajrával a franciák nyertek 2-1-re. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjében – a spanyol szurkolók visszavonulására tett gunyoros megjegyzéseire adott csattanós válaszként – nagyszerű akciógólt lőtt; ezzel a franciák 3-1-es végeredménnyel jutottak a negyeddöntőbe. Ott a Ronaldo vezette brazilok ellen ismét a pályája csúcsán tündöklő, régi Zizou-t lehetett látni: mérkőzést eldöntő gólpasszt adott Thierry Henry-nak, s ezzel megkapta a FIFA-tól a mérkőzés legjobb játékosa címet. Az elődöntőben a portugálok ellen tizenegyesből lőtt gólja a „kékek” döntőbe jutását eredményezte. A 2006. évi világbajnokság döntőjének 7. percében, Marco Materazzi szabálytalanságát követően, „Panenka-módra” lőtt tizenegyesből szerzett egy, a felső kapufáról bevágódó gólt.

Andrés Iniesta Lujan néven látta meg a napvilágot 1984. május 11 -én, Albacete nevû városban, Katalóniában. Gyerekként az Albacetében kezdett játszani. 12 éves korában az FC Barcelona megfigyelõi egy ifjúsági tornán figyeltek fel rá. Leigazolása után végigjárta a klub ranglétráját, majd 2002-ben Louis van Gaal kezei alatt mutatkozhatott be a nagycsapatban, a Club Brugge elleni Bajnokok Ligája találkozón. A 2003/04-es szezonban már tizenegyszer jutott szóhoz, javarészt Ronaldinho helyetteseként. FC Barcelona 2004-2008 A 2004/05-os szezonban Iniesta helyet szorított magának az első csapatban. 38-ból 37 mérkõzésen szerepelt - javarészt csereként - többször, mint bárki a keretbõl. A 2005/06-os szezonban Xavi sérülése miatt bizonyíthatott a kezdõcsapatban. Játéka lényegesen javult, érettebbnek bizonyult a korábbi évekhez képest. 2006. augusztus 22-én az FC Barcelona a Joan Gamper emlékére kiírt tornán legyõzte a Bayern Münchent. Iniesta csapatkapitányként emelhette fel a serleget. Ugyanebben a szezonban a Barcelona a Bajnokok-ligájában bizonyított, Iniesta a 2006/2007-es kiírásban több mérkőzésen is szerepelt, kétszer talált a Levski Sofia hálójába - ekkor még szélsőként -, majd pályára léphetett a Liverpool ellen is, ahol Frank Rijkaard már középpályásként szerepeltette. Annak ellenére, hogy ebben a szezonban nagyon sokat mozgatták őt a pályán, sokszor volt eredményes a Barcelona színeiben. A szezon végén Ludovic Giuly távozott a csapattól és ő ekkor örökölte meg a 8-as számú mezt. 2007. július 19-én a népszerű spanyol napilap, a Marca megírta, hogy a Barcelona örök riválisa, a Real Madrid 60 millió eurót adna a tehetséges, fiatal középpályásért. Ezt azonban Iniesta erősen tagadta és elmondta, hogy ő nagyon szeret a katalán klubban futballozni és onnan szeretne nyugdíjba vonulni. 2008. január 25-én egy 2014-ig tartó kontraktust írt alá a Barcelonával, a kivásárlási ára pedig mintegy 150 millió euróban lett meghatározva. A spanyol labdarúgómagazin, a Don Balón a 2006/2007-es idény 5. a 2007/2008-as szezon 4. legjobb labdarúgójának választotta. 2008-ban az Év Labdarúgója-díj szavazásán a 9. helyet érte el a maga 37 pontjával. 2008-2009 Ronaldinho távozása után a Barcelona úgy döntött, hogy a kapitány, Carles Puyol közvetlen helyettese ő lesz. 2008 novemberében lábsérülést szenvedett, ezért hat hetes kényszerpihenőre ítélték. Iniesta ekkor úgy döntött, hogy csak abban az esetben tér vissza a pályára, amikor már 100%-osnak érzi a kondícióját. Végül 2009. január 3-án a Mallorca ellen a 65. percben érkezett meg csereként. Pályára lépése után 10 perccel gólt szerzett. A 2008/09-es szezonban nyújtott teljesítményét mindenki elismerően dícsérte. 2009. február 25-én ünnepelhette 250. mérkőzését a Barcelona színeiben, a Copa del Reyen a Mallorca elleni mérkőzésen. Ezután a Málaga elleni hazai mérkőzésen újra megsérült, de a Bayern München elleni Bajnokok-ligája mérkőzésre sikerült visszatérnie. A találkozót végül a katalán csapat nyerte 4:0-ra. A Bl-elődöntőben a Chelsea-vel kerültek szembe, ahol a Barcelona szabadrúgáshoz jutva - melyet Iniesta rúgott és érvényesített - 1:1-es döntetlent játszott a Chelsea-vel és végül jobb gólarányával a döntőbe jutott. A döntőben a Manchester Uniteddel kerültek szembe. A mérkőzés előtt Sir. Alex Ferguson a következőket mondta: ,,Nem vagyok Messi megszállottja, Iniesta a veszélyes. Fantasztikusnak tartom, kiváló csapatmunkát végez. A pályán nagyon jól helyezkedik, passzai pontosak, a játékot pedig kiválóan alakítja." Annak ellenére, hogy nem volt 100%-os állapotban, pályára lépett. Samuel Eto'o szerint nagyban Iniestának volt köszönhető, hogy a Barcelona 2:0-s sikert ért el a MU ellen. A mérkőzés után Wayne Rooney a következőket mondta Iniestáról: ,, A világ legjobb játékosa." A Don Balón őt ítélte meg a 2008/2009-es szezon legkövetkezetesebb játékosának. 2009-2010 2009-ben szerepelt a Ballon d'Or 30-as listáján, mely a legjobb európai futballistákat rangsorolta. Csapattársai közül szerepelt a listán Lionel Messi, Thierry Henry, Xavi és Zlatan Ibrahimović és excsapattársa, Samuel Eto'o is. Ugyanebben az évben jelölték az Év játékosa díjra, olyan csapattársai mellett, mint Lionel Messi vagy Xavi Hernández. Az ünnepségre Zürichben került, a díjat végül csapattársa, Lionel Messi zsebelte be, Andrés 134 ponttal végül az 5. helyet csípte el. 2009. november 27-én a Barcelona 1 évvel meghosszabbította 2014-ben lejáró szerződését és kivásárlási árát 150 millió euróról 200 millió euróra emelte. Ez a szezonja kicsit gyengére sikeredett, ugyanis visszatérő sérülése miatt ismét kényszerpihenőre kényszerült. Első gólját a szezonban a Rácing Santander ellen szerezte a 2010. február 20-án. A szezonban nagyon keveset játszott folyamatos sérülései miatt. Az idényt végül a Barcelona nyerte meg. 2010-2011 Miután a Labdarúgó-világbajnokság döntőjét megnyerték az ő góljával, Vicente del Bosque a hosszabb szabadságot engedett neki, hogy ki tudja pihenni magát és fel tudjon készülni a Barcelona következő szezonjára. A Spanyol-bajnokság 2010-11-es szezonjának nyitómérkőzésén a Barcelona a Rácing Santanderrel került szembe, a mérkőzésen Iniesta 27 méterről szerzett gólt. A szurkolók a mérkőzés előtt álló ovációval fogadták. Az R.C.D. Espanyol elleni mérkőzésen is állva tapsolt neki a közönség, ugyanis a világbajnokságon az Espanyol elhunyt játékosának, Dani Jarquénak tisztelgett döntőben rúgott góljával. A találkozót egyébként a Barcelona nyerte 5:1-re. A 2010-es Aranylabda-díjra őt tartották a legesélyesebbnek Xavi és Messi előtt, azonban az elismerést végül Lionel Messi vehette át. Nemzeti csapatban Kezdetben Iniesta korosztályos válogatott sikerei 2001-ben kezdõdtek, amikor Spanyolország 16 éven aluli csapatát hozzásegítette az Európa-bajnoki címhez. Egy évre rá már a 19 éven aluli válogatottal sikerült Európa trónjára ülni. 2003-ban tagja volt az U20-as világbajnokságon döntőbe jutott gárdának. A torna után bekerült az All-Star csapatba. Több alkalommal volt az U21-es válogatott csapatkapitánya. A felnőtt válogatott 2006-ban bekerült a spanyol válogatott világbajnokságra utazó keretébe. 2006. május 27-én pedig a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, az Oroszország elleni felkészülési mérkőzésen. A világbajnokságon a Szaúd-Arábia elleni mérkőzésen kapott lehetõséget. 2007. február 7-én az Anglia elleni barátságos mérkőzésen pedig megszerezte első válogatottbeli gólját is. 2008-as Európa-bajnokság Az Európa-bajnokságon több mérkőzésen is pályára léphetett. Az Oroszország elleni csoportmérkőzésen David Villa 2. góljánál ő asszisztált. A tornán nagyszerű teljesítményt nyújtott, Ausztriából végül 22 társával együtt Európa-bajnokként távozhatott. 2009-es Konföderációs-kupa Az Európa-bajnokságon nyújtott nagyszerű teljesítménye ellenére 2009-ben nem utazhatott Dél-Afrikába, ugyanis sérüléssel bajlódott. 2010-es Világbajnokság 2010-re sikerült felépülnie és ő is ott lehetett a spanyol armadával a dél-afrikai tornán. Minden mérkőzésen kezőként léphetett pályára és végig hasznos tagja volt a válogatottnak. A világbajnokságon 2 góllal gazdagította a spanyolokat, az egyik különösen kedves lehet számára, ugyanis az a találat a döntő egyetlen találata volt, mellyel a 116. percben eldöntötte, hogy melyik csapaté is a világbajnoki cím. Neki köszönhetően a spanyolok történetük alatt először ünnepelhettek világbajnoki aranyérmet. Játékstílusa Iniesta sokoldalú játékos. A középpálya több posztján is bevethetõ. Általában támadó, vagy visszavontabb középpályás szerepkörét bízzák rá, de elõfordul, hogy a bal, néha a jobb oldalon jut szóhoz. Rendkívül jól passzol, labdabiztos, felgyorsítja a csapatjátékot, nagyszerûen cselez, jó labdaszerzõ és rendkívül intelligens, hasznos csapatjátékos. Érdekesség: 2011. március 22-én a Museo Cera Madridban, magyarul a Madridi Panoptikumban viaszszobrot állítottak róla. forrás: wikipedia Elért eredményei: FC Barcelona * Háromszoros Spanyol bajnok (2005, 2006, 2009) * Kétszeres Spanyol Szuperkupa gyõztes (2005, 2006) * Kétszeres Bajnokok Ligája gyõztes (2006, 2009) * Spanyol Király-Kupa gyõztes (2009) Spanyolország * U16-os Európa-bajnok (2001) * U19-es Európa-bajnok (2002) * U20-as Európa-bajnoki döntõs (2003) * Világbajnoki kerettag (2006) * Európa-bajnok (2008) * Konföderációs-kupa bronzérmes (2009) * Világbajnok (2010) Forrás: http://starity.hu/sztarok/andres-iniesta/eletrajz/#ixzz1tgxsRY3B

Carles Puyol Saforcada néven 1978. április 13-án látta meg a napvilágot Lleidában Katalóniában. Itt kezdett el futballozni is a La Pobla de Segur nevű kis klubban, azonban tehetségét hamar felfedezték, így rövidesen a Barcelona akadémiájára, a Masiába került. Egy csapatban játszott Gabrival, Thiago Mottával, Xavival, Luis Garciával, José Reinával, később Andrés Iniestával és Presas Oleguerrel is. Puyol folyamatosan fejlődve bekerült a felnőttek közé és hamarosan a válogatottban is ott találta magát. 1997-ben már profi mérkőzésen vehetett részt a Dinamo Kijev elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen, bár a meccset csak a kispadról nézhette végig. 1999-ben az akkori vezetőedző, Louis Van Gaal vitte őt a nagycsapatba. A debütáló mérkőzését 1999. november 2-án játszotta a Valladolid ellen (az FC Barcelona 0–2-re nyert meg). Jobb védőként verekedte be magát a kezdőcsapatba, de később középre húzódott. Először a 2003–2004-es szezonban lett a Barcelona csapatkapitánya. Casillas sérülésekor a spanyol válogatottnál is betölti ezt a posztot. Carles Puyol a Bajnokok Ligája-címvédő, spanyol bajnok FC Barcelona labdarúgócsapatának kapitánya 2013ig hosszabította meg szerződését. Puyol szerepelt a spanyol válogatottban a 2000-es Nyári Olimpiai Játékokon, a 2002-es Világbajnokságon, a 2004-es Európabajnokságon, a 2006-os Világbajnokságon, a 2008-as Európa-bajnokságon és a 2009-es Konföderációs Kupán is, illetve a 2010-es Világbajnokságon is ott lehetett a spanyolok színeiben. Támadó szellemű játékos, ezért nevelőegyesületében, a La Pobla de Segur-ban csatárt játszott, azonban egy vállsérülés után már kapus sem lehetett, pedig az eredeti posztja az volt. Egy nem hivatalos mérkőzés erejéig a katalán válogatottban is játszott. Pályafutása Puyol egy kemény, agresszív játékfelfogású védő, aki emellett az egyik legsportszerűbb játékos is. Mind a center, mind a szélső poszton megállta már a helyét. Odaadása miatt klubjának kedvencévé vált. Puyol kulcsembere a Pep Guardiola vezette csapatnak, ritka alkalom, ha sárga vagy piros lappal büntetik, illetve játékintelligenciája teszi azt lehetővé, hogy évek óta kihagyhatatlan a kezdőcsapatból. Sikerei, díjai: FC Barcelona * Spanyol bajnok: 2005, 2006, 2009, 2010 * Spanyolkupa-győztes: 2009 * Spanyol szuperkupa-győztes: 2005, 2006, 2009 * Bajnokok ligája győztes: 2006, 2009 * UEFA szuperkupa-győztes: 2009 * FIFA klubvilágbajnokság-győztes: 2009 Spanyol válogatott * Európa-bajnok: 2008 * Világbajnok: 2010 Forrás: http://starity.hu/sztarok/carles-puyol/eletrajz/#ixzz1tgy0CQ3t

1980. január 25-én született a katalóniai Terrassában. Egyes források szerint gyermekkorában az RCD Espanyolnak szurkolt, ennek ellenére 11 esztendősen már az FC Barcelona korosztályos gárdájában kergette a labdát. A katalán együttes csapatkapitánya, Josep Guardiola volt, és Xavi számára ő volt az első számú példakép, ami a pályán is beigazolódott, hiszen az ifjú tehetség ugyanazon szerepkört töltötte be a korosztályos csapatokban. Vagyis középső középpályásként játszott, egyszerre volt irányító és védekező középpályás is, azaz ő volt a csapat esze A rendkívüli tehetségnek tartott tini gyorsan haladt előre a szamárlétrán, és 18 évesen már a Barca B-t erősítette, amely akkoriban a spanyol harmadosztályban vitézkedett. Ekkoriban a gárdában, olyan ifjoncok rúgták a bőrt Xavi mellett, mint például Gabri, Luis García vagy Carles Puyol - nem csoda, hogy az együttes megnyerte a Tercera División megfelelő csoportját, majd pedig a rájátszásban is a legjobbnak bizonyult, és így feljutott a második vonalba. Xavi remek futballjára a nagycsapat szakvezetője, Louis van Gaal is felfigyelt, és felhívta az első csapat keretébe. Xavi végigdolgozta a nagyokkal a felkészülési időszakot, de így is meglepetést okozott, hogy a holland tréner az RCD Mallorca elleni spanyol Szuperkupa-döntőn a kezdők közé jelölte. Tény, hogy a Barca nem a legerősebb csapatával lépett pályára, de a lehetőség így is hatalmas megtiszteltetésnek számított. Xavit mindenesetre nem feszélyezte a dolog, hiszen ő szerezte a kék-gránátvörösök vezető találatát, ésmindvégig kiválóan játszott. A katalánok a Szuperkupát ugyan elbukták, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy a 18 éves Hernández személyében felfedeztek a klub számára egy leendő klasszist, aki abban az idényben még "ingázott" az első és a második csapat között - aminek köszönhetően összesen 45 bajnokin szerepelt, vagyis körülbelül másfélszer annyin, mint egy "átlagos" futballista. Arról nem is beszélve, hogy a Primera Divisiónban a 15. fordulóban nagyon fontos gólt szerzett: a Real Valladolid elleni idegenbeli találkozón az ő találata jelentette a három pontot a Barcának, és úgy tűnik ez a győzelem sokat jelentett a katalánoknak, hiszen azok megindultak felfelé a tabellán, és meg sem álltak a bajnoki címig - Xavi tehát első felnőtt idényében aranyérmet nyert. De nem ez volt az egyetlen trófea, amire 1999-ben szert tett, hiszen a spanyol U20-as válogatottal szerepelt a korosztályos világbajnokságon is, amely Nigériában került megrendezésre. A spanyolok esélyesként utaztak el a tornára, és Xavi vezérletével aranyérmesként térhettek haza. A Barca középpályása csak a Honduras elleni, tét nélküli csoportmeccsen nem lépett pályára, a többi mérkőzést nem hagyta ki. A tornán két gólt is szerzett: egyet az Egyesült Államok ellen szabadrúgásból, a másodikat pedig a Mali elleni elődöntőn. Klubtársával, Gabrival együtt az együttes legjobbjai voltak, de a csapatban szerepelt még Carlos Marchena is, a cserekapus pedig Iker Casillas volt. Xavi ezek után, a következő idényben még több lehetőséghez jutott a Barcában, főleg akkor, amikor példaképe, Josep Guardiola sérülés miatt sokat hiányzott. A klubvezetőség számára kezdett bebizonyosodni, hogy a már öregedő Guardiolának megvan a tökéletes utánpótlása, ám a nagyválogatottban való bemutatkozás még váratott magára. Elsősorban azért, mert 2000 őszén Xavi az olimpián vett részt. Az ötkarikás tornán szerepelt spanyol együttes elsősorban az U20-as vébén aranyérmet szerzett gárdára épült, ezért Xavi itt is az alapemberek közé tartozott, és megint csak remekül teljesített. A csoportkörben gólt lőtt a Koreai Köztársaság ellen, az olaszok elleni negyeddöntőben pedig nagyon fontos gólpasszt adott Gabrinak, a Kamerun elleni fináléban pedig már a második percben eredményes volt (mégpedig szabadrúgásból), ám a döntőt tizenegyesekkel végül az afrikaiak nyerték meg. Ez már végképp okot szolgáltatott arra, hogy debütáljon a nagyválogatottban, amire 2000 novemberében, Hollandia ellen került sor. Egy sérülés azonban 2 hónapra pályán kívülre szorított, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Barca a vártnál gyengébben szerepelt a spanyol ligában, és végül csak negyedik lett. Sőt, a katalánok a következő pontvadászatban is csak ezt a pozíciót szerezték meg, pedig a 2001-2002-es bajnokság Xavinak személy szerint nagyon jól sikerült: csupán három meccset hagyott ki, és négy gólt is szerzett - vagyis eggyel többet, mint a teljes addigi pályafutása során. Nem csoda, hogy a spanyolok nagy várakozással tekintett a 2002-es világbajnokság elé, viszont Xavi a legtöbb meccset a padon kezdte. Xavi csupán a Dél-Afrika ellen csoportmeccsen volt kezdő, igaz, a Koreai Köztársaság elleni negyeddöntőben becserélték, és a büntetőpárbajban értékesítette is a maga tizenegyesét, de a spanyolok kiestek. A középpályás a következő években tovább fejlődött, és rendre a Barca legjobbja volt, ám a klub sehogyan sem tudott újabb bajnokságot nyerni, és a nemzetközi ligában sem sikerült jól szerepelnie. Ennek ellenére Xavit keveset játszatták, ami többek nem tetszését váltotta ki, a 2004-es kontinensviadalt például a kispadról nézte végig. A szakemberek szemében egyre inkább kivívta a tiszteletet, főleg a Manchester United trénere, Sir Alex Ferguson volt odáig a játékáért: a Vörös Ördögök állítólag szerették volna soraikban látni a focistát Barcelonából, aki azonban nem akarta otthagyni nevelőegyesületét. A 2004-2005-ös szezonban aztán végre minden összeállt: a katalán gárdában olyan társai voltak, mint Ronaldinho, Samuel Eto'o, Deco vagy Ludovic Giuly, ráadásul ekkor került be Xavi mellé a középpályás Andrés Iniesta is, akit sokan Xavi ikertestvéreként emlegetnek, hasonló játékuk és magasságuk miatt. Barca pedig hat év után ismét aranyérmes lett. Xavi alaposan kivette a részét a diadalból, hiszen a Don Balón osztályzatai alapján a Primera División negyedik legjobb focistája lett az idény végén - csak három légiós (köztük Ronaldinho) előzte meg a ranglistán. Nem sokkal a bajnokság megnyerése után az egyesület meg is hosszabbította a szerződését, ami 2007-ben járt volna le, de 2010-ig kinyújtották. Az új idényben pedig még az előző sikereit is felülmúlta társaival, hiszen Barcelona nem csak bajnok lett, hanem a Bajnokok Ligája győztes is lett. 2005 novemberében az egyik edzésen térdsérülést szenvedett, ezért sokáig úgy tűnt, hogy fél évet kell kihagynia - ami nem csak a BL második fázisában való szereplését veszélyeztette, hanem a 2006-os világbajnokságon való részvételét is. Xavi azonban a vártnál gyorsabban gyógyult, a bajnokság utolsó négy fordulójában már pályára lépett, és a párizsi finálén is leült a kispadra. Ott ugyan végül nem játszott, de a BL-diadal alighanem kárpótolta. A 2006-os világbajnokságra is kapott meghívót a spanyol szakvezetőtől, Luis Aragonéstől, aki arra a felvetésre, hogy nem túl nagy kockázat-e kivinni egy nem teljesen egészséges focistát, azt válaszolta: "Sokkal nagyobb rizikó lenne Xavit otthon hagyni". Ennek megfelelően a középpályás a kezdőcsapatba is bekerült az Ukrajna elleni csoportmeccsen, és meg is választották a mezőny legjobbjának. A folytatásban viszont már nem ment neki ilyen jól a játék, és a spanyol együttes pedig korán búcsút vett a tornától. Az viszont bebizonyosodott, hogy Xavi kihagyhatatlannak számít a válogatottból, és a világbajnokságot követően valamivel támadóbb szerepkört bíztak rá, és ez a góljainak számán is meglátszott. Az Észak-Írország elleni Eb-selejtezőn megszerezte második gólját a nemzeti mezben (ami egyben a spanyol válogatott történetének 1000. találata volt), és innentől kezdve nagyon jól ment neki a góllövés: a kvalifikációs sorozatban összesen négy találatot ért el, ezenkívül betalált az Argentína, illetve az Egyesült Államok elleni barátságos mérkőzésen is. Bő másfél év alatt hatszor volt eredményes a válogatottban, míg azt megelőzően hat év alatt csak egyetlen találatra volt képes. A Barcában is gólzáporosabb futballt mutatott a tőle megszokottnál, a 2007-2008-as bajnokságban hét alkalommal talált be, márpedig ilyen sok gólra korábban sohasem volt képes egy idény alatt. 2007 novemberében a Recreativo Huelva elleni spanyol bajnokin lejátszotta 400. tétmérkőzését a Barca színeiben, a VfB Stuttgart elleni BL-meccs pedig a 86. fellépése volt a katalánokkal az európai porondon, amivel megdöntötte a Migueli által tartott klubrekordot. Ilyen előzmények után utazott el a 2008-as Európa-bajnokságra, ahol eleinte, hanem David Villa volt a spanyolok sztárja. A csatár elődöntőbeli sérülésével azonban a középpályások figyelem középpontjába, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a spanyolok ebben a csapatrészben a legjobbak - köszönhetően nagy részt Xavinak. A katalán focista az elődöntőben aztán gólt is szerzett, a fúria ezzel a találattal szerzett vezetést Oroszország ellen, a fináléban pedig ő adta a gólpasszt Fernando Torresnek, amellyel a spanyolok tornagyőzelmet ünnepelhettek. Ezen kívül rengeteget futott (az első, oroszok elleni csoportmérkőzésen 90 perc alatt több, mint 12 kilométert tett meg), és rendkívüli pontossággal adta a passzokat: több, mint 300 átadásának 90 százaléka csapattárshoz érkezett. Az UEFA technikai bizottsága alighanem ezek alapján választotta őt az Európa-bajnokság legjobbjának - mégpedig teljesen megérdemelten. A 2009-2010-es szezonban továbbra is kirobbanó formában futballozott, a Real Madrid felett aratott 2:0-ás győzelemből egy gólpasszal vette ki a részét. A Barcelona szavazást hirdetett az év legjobb játékosa címre, melyen végül a 2. helyezést érte el. 2010. június 3-án a népszerű spanyol napilap, a Marca odaítélte a La Ligában játszó legjobb játékosnak járó díjat, a szavazáson Lionel Messi és Cristiano Ronaldo mögött, a 3. helyen zárt. Vicente del Bosque nevezte a 2010-es világbajnokságra is, melyen teljes mértékben kivette a részét a spanyolok futballjából. Itt is hasonlóan a 2008-as Európa-bajnoksághoz rendkívül pontosan passzolt, mutatója 89 %-os volt, 669 passzából 599 a valamely csapattársához érkezett. Többnyire az ő középpályán végzett munkájának köszönhető volt, hogy a spanyolok 2010-ben világbajnoki címet ünnepelhettek. 2010-11-es szezon: 2010. június 9-én megújította a Barcához fűző szerződését, ami immáron 2016-ig köti a katalán csapathoz. 2010. november 29-én megszerezte 3. gólját az El Clásicón, az ősi rivális, Real Madrid ellen. December 18-án az RCD Espanyol kapujába is betalált, ezzel a góljával vette ki részét, a végső 5:1-es győzelemből. A Bajnokok-ligájában is kiválóan teljesített, az Arsenal ellen, hazai közönség előtt szerzett gólt a 68. percben, ezen kívül Messinek adott gólpasszt az első félidő hosszabbításában. A Barcelona végül 3:1-re győzött, így továbbjutott a negyeddöntőbe, ahol a Shaktar Donetskkel találkozott. Jelölték a 2010-es FIFA Ballon d'Or díjra, amelyet az idény legjobb labdarúgójának ítélnek oda, de ezt végül csapattársa, Lionel Messi vihette haza. 2011. január 2-án játszotta 549. mérkőzését a Barcelona színeiben. Ezt a rekordot korábban Migueli tartotta. 2011. március 25-én játszotta 100. mérkőzését a spanyol válogatottban, Csehország ellen. Ennek tiszteletére ő viselhette a kapitányi karszalagot, feladatát pedig kiválóan végezte. 2011. május 28-án a Manchester United elleni Bajnokok Ligája döntőben, a 27. percben gólpasszt adott Pedronak, majd a második félidő 54. percében Messinek is. Forrás: origo.hu Díjak és elismerések FC Barcelona * La Liga: 1998-99, 2004-05, 2005-06, 2008-09, 2009-10, 2010-11 * UEFA Bajnokok Ligája: 2005-06, 2008-09, 2010-11 * Spanyol Szuperkupa: 2005-06, 2006-07, 2009-10 * Spanyol Király-Kupa: 2008-09 * UEFA Szuperkupa 2009-10 Spanyolország * U20-as Labdarúgó-világbajnokság - aranyérem: 1999 * Nyári olimpiai játékok - ezüst érem: 2000 * Labdarúgó-Európa-bajnokság - aranyérem: 2008 * Konföderációs kupa - bronzérem: 2009 * Labdarúgó világbajnokság - aranyérem: 2010 Egyéni A 2008-as Labdarúgó-Európa-bajnokság legjobb játékosa Forrás: http://starity.hu/sztarok/xavi-hernandez/eletrajz/#ixzz1tgxk8KXR

Lionel Andrés Messi 1987. június 24-én született Rosarióban. Öt évesen kezdett el futballozni egy Grandoli nevû csapatban, ahol édesapja volt az edzõ. 1995-ben Messi a Newell's Old Boyshoz igazolt. 11 éves korában növekedésihormon-hiányt diagnosztizáltak nála. A River Plate érdeklõdött az ifjú tehetség iránt, de nem volt pénzük arra, hogy finanszírozzák gyógykezelését, amelynek költségei havi 500 fontra rúgtak. Ekkor szerzett Messirõl tudomást Carles Rexach, a Barcelona akkori sportigazgatója, aki felajánlotta, hogy a spanyol klub fizeti a kezeléseket, amennyiben az argentin Európába szerződik. Messi a családjával együtt Európába költözött, és egyre feljebb lépdelt a Barcelona korosztályos csapatainak ranglétráján. F.C. Barcelona: Bemutatkozás az első csapatban Messi 2003. november 16-án, 16 évesen és 145 naposan játszott először a Barcelona első csapatában, a Porto elleni barátságos meccsen. Egy éven belül, 2004. október 16-án, 17 évesen és 114 naposan Frank Rijkaard edzősége alatt a bajnokságban, tétmeccsen is bemutatkozhatott. Első gólját 2005. május 1-jén, az Albacete elleni mérkőzésen szerezte, ezzel 17 éves, 10 hónapos és 7 napos korában minden idők legfiatalabb barcelonai játékosa lett, aki gólt tudott szerezni a spanyol bajnokságban. 2005-06-os szezon Messi szeptember 25-én kapta meg a spanyol állampolgárságot, ami után már játszhatott a spanyol bajnokságban ebben a szezonban. Korábban ennek az volt az akadálya, hogy a Barcelona keretében már szerepelt (a maximálisan megengedhetõ) 3 Európai Unión kívüli légiós. Messi első hazai Bajnokok Ligája mérkőzésén az olasz Udinese ellen játszott, szeptember 27-én. 2005 decemberében megkapta az olasz Tuttosport című újság Golden Boy díját, amelyet a legjobb Európában játszó 21 éven aluli játékosként nyert meg, Wayne Rooneyt, Lukas Podolskit és Cristiano Ronaldot megelőzve. 17 bajnoki mérkőzésen 6 gólt szerzett, a Bajnokok Ligájában 6 meccsen egyszer talált a kapuba. Különösen jó teljesítményt nyújtott a fontos rangadókon, a Real Madrid ellen a bajnokságban, és a Chelsea ellen a Bajnokok Ligájában. Messi szezonja idő előtt ért véget, amikor 2006. március 7-én elszakadt egy combizma a Chelsea elleni BL-nyolcaddöntő második mérkőzésén. A Barcelona bajnokként és BL-győztesként zárta az évet. 2006-07-es szezon Messi a következõ szezonban is kitűnt a legfontosabb meccseken mutatott meghatározó játékával. 89. percbeli egyenlítõ gólja a Werder Bremen elleni idegenbeli Bajnokok Ligája csoportmeccsen döntõnek bizonyult az egyenes kieséses szakaszba jutás szempontjából. Újabb hosszú idõszakot kellett kihagynia; egy november 12-ei Zaragoza elleni bajnokin lábközépcsonttörést szenvedett, amelynek következtében 3 hónapig nem léphetett pályára. 2007. január 5-én az El Mundo Deportivo című spanyol sportnapilap arról írt, hogy Massimo Moratti, az Internazionale elnöke 71 millió fontos ajánlatot készül tenni Messiért. Moratti csapata weboldalán tagadta a Messi leigazolásáról szóló híreket. Az argentin február 11-én a Rácing Santander ellen térhetett vissza a pályára. Március 10-én mesterhármast ért el a Real Madrid elleni örökrangadón; a hosszabbításban esett utolsó gólja a döntetlent (3:3) jelentette a 10 emberrel játszó Barcelonának. Messi mesterhármasa elõtt utoljára Iván Zamorano rúgott 3 gólt az El Clásicón, az 1994-95-ös szezonban, a Real Madrid színeiben. Barcelona mezben erre utoljára Romário volt képes, még 1993-94-ben. A Deportivo ellen megszerezte szezonbeli 8. bajnoki gólját. Április 18-án elképesztõ szólógólt szerzett a Getafe elleni Király Kupa-elõdöntõn. A gólt széles körben hasonlították Diego Maradona 1986-os, a mexikói világbajnokság Anglia elleni negyeddöntõjében elért találatához. Egy késõbbi Espanyol elleni bajnokin ismét Maradonát-idézte: szinte lemásolta a legendás játékos kezes gólját. Az elsõ meccsen elért 5:2-es gyõzelem ellenére a Getafe kiütötte a kupából a Barcelonát, hisz a második mérkõzésen megalázó 4:0-s vereséget mért Messi csapatára. A bajnokságot a Barcelona a második helyen zárta. 2007-08-as szezon 2008. február 27-én századik hivatalos mérkõzését játszotta a Barca színeiben. Messi a március 4-ei Celtic elleni BL visszavágón izomszakadást szenvedett és sírva hagyta el a Nou Camp gyepét. Három szezonja alatt négy alkalommal sérült meg ily módon. Az idény végén a Barcelona a csalódást keltő harmadik helyezést érte el a bajnokságban, ami miatt Frank Rijkaard vezetőedzőtől megvált a Barca vezetősége és a B csapatot sikerre vezető Pep Guardiolát szerződtette a következő szezonra. 2008-09-es szezon Guardiola kinevezése után több meghatározó játékos is távozott, köztük Ronaldinho, akinek 10-es számú mezét Messi "örökölte" meg. A szezon nehezen indult a Barca számára, de Guardiola új szemléletének és a félelmetes Eto'o-Messi-Henry támadóalakzatnak köszönhetõen, a csapat fél szezon alatt több gólszerzési és győzelmi-sorozatrekordot is megdöntött. Messi több gólt szerzett fél idény alatt, mint a 2007-08-as szezonban összesen. Decemberben második helyen végzett az Aranylabda-voksoláson. A februári Rácing elleni bajnokin csereként beállva 0:1-ről fordította meg a mérkőzést és megszerezte a Barcelona 5000. bajnoki gólját. A szezon második fele is parádésra sikerült Messi és a csapat számára. A Bilbao elleni Király Kupa döntõ megnyerése után a Ligában is bebiztosították az első helyet a 6:2-re megnyert El Clásicón (Bernabeuban), majd következett a Manchester United elleni BL-álomdöntő, ahol a Barcelona megmutatta, hogy a világ legjobb csapata, és 2:0-ra legyőzte az angol címvédőt. Messi szerezte csapata második gólját a mérkőzésen. 2009-10-es szezon A 2009-es UEFA Szuperkupa megnyerése után Pep Guardiola kijelentette, Messi talán a legjobb játékos, akit valaha látott. Szeptember 18-án Messi új szerződést írt alá a Barcelonával, amely 2016-ig köti a klubhoz, illetve 250 millió euróban határozza meg kivásárlási árát. A szerződéssel Messi Zlatan Ibrahimović mellett a bajnokság legjobban fizetett játékosává vált, 9,5 millió euró körüli éves fizetéssel. Négy nappal később, szeptember 22-én Messi két gólt lőtt, és egy gólpasszt adott a Rácing Santander ellen 4:1-re megnyert bajnokin. Szezonbeli első gólját az európai porondon szeptember 29-én szerezte a Dinamo Kijev elleni 2-0 során. A Real Zaragoza 6:1-es legyőzése során szerzett gólját követően Messi neve mellett hét mérkőzés után hat bajnoki gól állt, majd november 7-én a Mallorca elleni, Nou Camp-beli 4:2 alkalmával újabb gólt szerzett, büntetőből. 2009. december 1-jén Messinek ítélték a 2009-es Aranylabdát. A szavazáson Cristiano Ronaldo-t előzte meg, hatalmas fölénnyel (473 illetve 233 pont). Ez után a France Football magazinnak a következőket nyilatkozta: „A győzelmet a családomnak ajánlom. Mindig mellettem álltak amikor szükségem volt rájuk, és néha erősebb érzelmeket éltek meg, mint én magam.” December 19-én Messi győztes gólt szerzett a FIFA Klubvilágbajnokság abu-dhabi döntőjén az Estudiantes ellen. Két nappal később megkapta a FIFA Év Játékosa díjat, megelőzve sorrendben Cristiano Ronaldot, Xavit, Kakát és Andrés Iniestát. Először kapta meg a díjat pályafutása során, egyben ő volt az első argentin, akit ezzel a díjjal ismertek el. 2010. január 10-én először ért el mesterhármast az aktuális szezonban, a Tenerife elleni idegenbeli 0:5 alkalmával. Január 17-én, egy a Sevilla ellen szerzett találattal Messi megszerezte századik gólját a klub színeiben. Márciusban öt mérkőzésen 11 gólt szerzett. Először a Málaga elleni 2:1-es győzelem alkalmával talált be a 84. percben, majd az Almería elleni 2:2-es döntetlen során mindkét gólt ő szerezte. Ezt követte egy olyan hét, ahol három mérkőzésen 8 gólt ért el. Az első hármat a Valencia elleni hazai 3:0-ás győzelem során rúgta, majd két góljával vállalt részt a Stuttgart 4:0-ás legyőzéséből a BL-ben. Ezzel a Barcelona bebiztosította a negyeddöntőbe jutást. Végül a Zaragoza elleni idegenbeli 4:2 során ért el mesterhármast, amivel ő lett az első Barcelona-játékos, aki egymás utáni két bajnoki meccsen tud három gólt szerezni. Március 24-én az Osasuna ellen kétszázadik tétmeccsét játszotta a Barcelonában. 2010. április 6-án pályafutása során először szerzett tétmérkőzésen négy gólt, a 4:1-es végeredménnyel záruló, Arsenal elleni Bajnokok Ligája negyeddöntő barcelonai visszavágóján. A négy góllal 25-re növelte a Bajnokok Ligájában szerzett találatai számát, ezzel utolérte Rivaldot, a klub történetének legeredményesebb BL-gólszerzőjét. Április 10-én szezonbeli negyvenedik gólját szerezte, amikor az ősi rivális Real Madrid elleni 2:0 arányú idegenbeli győzelem során vezetést szerzett csapatának. Május 1-jén, a Villarreal otthonában aratott 4:1-es sikerből két góllal vette ki a részét, szezonbeli ötvenedik tétmeccsén. Három nappal később, május 4-én a Barcelona ismét 4:1-re nyert, ezúttal a Tenerife ellen. Messi ezen a meccsen is két gólt szerzett. A bajnokságban május 8-án már a 32. gólját szerezte, a Sevilla ellen idegenben megnyert mérkőzésen, majd a záró fordulóban, a Valladolid ellen lőtt két góljával beállította Ronaldo klubcsúcsát, aki még az 1996-97-es bajnokságban szerzett szintén 34 gólt. Messi eredménye 4 találattal marad csak el Telmo Zarra és Hugo Sánchez abszolút rekordjától. 2010. június 3-án nevezve lett spanyol bajnokság legjobb játékosának. 2010-11-es szezon 2010. augusztus 21-én, Messi mesterhármast szerzett a Sevilla ellen, a spanyol szuperkupában 4:0-ra megnyert mérkőzésen. A bajnokságot is góllal nyitotta, 3 perc alatt betalált a Rácing Santander kapujába. Nagyszerű formában volt a Panathinaikosz elleni BL-mérkőzésen, lőtt két gólt, adott két gólpasszt, és ugyancsak két alkalommal lőtt kapufát. Emellett pedig kihagyott egy tizenegyest is. A mérkőzést végül a Barcelona nyerte 5:1-re. 2011. március 8-án az Arsenal ellen vívott Bajnokok-ligája mérkőzésen a Barcelona büntetőt harcolt ki, melyet végül Lionel sikeresen végzett el, illetve még a 45. percben is az ellenfél hálójába talált. A Shakhtar Donetsk ellen játszott Bajnokok ligája mérkőzésen, a Shakhtar otthonában talált az ellenfél kapujába. 2011. április 23-án megszerezte nyolcadik gólját az El Clásicon, a Santiago Bernabéu Stadionban, a mérkőzés végeredménye 1:1 lett. Az Osasuna elleni hazai pályán vívott mérkőzésen megszerezte a szezonbeli 50. gólját, mellyel kivette részét a végső 2:0-ás győzelemből. A Bajnokok-ligája elődöntőjének első mérkőzésén a Barcelona ismételten a Real Madriddal találkozott. A meccsen Messinek kétszer is sikerült bevennie a madrdi hálót, ezáltal felállította a 2:0-ás győzelmet. A visszavágón a Barca és a Real 1:1-et játszottak egymással, mellyel eldőlt, hogy ki jut be a londoni döntőbe. A másik ágon a MU verte meg a Schalke 04-et, ezért kettejük között zajlott le május 29-én a döntő. Az első félidő, 27. percében a Barcelona Pedro góljával szerezte meg a vezetést, de nem sokat kellett várni a MU egyenlítésére, ami a 34. percben Rooney góljával következett be. A pihenőre ilyen állással mentek a labdarúgók. A félidő letelte után nem sokkal Messi 17 méterről vette be Van der Saar kapuját, majd később még David Villa is megörvendeztette a katalán szurkolókat. A Bajnokok ligája döntőjét a Barcelona nyerte meg, a meccs embere pedig Lionel Messi lett. Válogatottság: Argentin utánpótlás válogatott Messinek lehetõsége lett volna pályára lépni a spanyol korosztályos válogatottakban, de kivárta, amíg hazája szövetségétõl is meghívót kap. 2004 júniusában mutatkozott be az U20-as argentin válogatottban, egy Paraguay elleni barátságos mérkõzésen. 2005 júniusában Messi vezéregyénisége volt a korosztályos világbajnokságot nyerõ argentin csapatnak, 6 góljával a hollandiai torna gólkirálya lett, és a legjobb játékosnak járó Aranylabdát is õ vihette haza. Fiatal kora ellenére már ekkor Diego Maradonához, minden idõk egyik legjobb futballistájához kezdték hasonlítani Lionelt. Bemutatkozása a felnőtt válogatottban 2005. augusztus 4-én José Pekerman meghívta Messit az argentin felnõttválogatottba, az augusztus 17-én lejátszandó, Magyarország elleni barátságos találkozóra. A 63. percben csereként pályára lépő játékos, 40 másodperc múlva el is hagyta a játékteret. Markus Merk bíró, a mezét húzó Vanczák Vilmos lekönyökléséért mutatta fel Messinek a piros lapot. A fiatal játékos könnyek között vonult az öltözőbe. A bíró döntése hosszú vitát indított el, Maradona egyenesen azt állította, a kiállítás előre megírt forgatókönyv alapján történt. Messi második felnőttválogatott meccsére szeptember 3-án került sor, az Argentína-Paraguay világbajnoki selejtezőn állt be az utolsó 8 percre. A meccs előtt ezt nyilatkozta: "Ez az igazi bemutatkozásom. Az első kicsit rövidre sikeredett." 2006-os világbajnokság A Chelsea elleni izomszakadás miatt veszélybe került Messi részvétele a németországi világbajnokságon. A sérülés ellenére Messi szerepelt az elõzetesen, május 15-én leadott keretben. A világbajnokság előtti utolsó felkészülési meccseken már pályára lépett, 15 percet játszott az argentin U20-as válogatott elleni utolsó hazai meccsen, majd a 64. percben szállt be csereként az utolsó barátságos találkozón, Angola ellen Nápolyban. Argentína elsõ csoportmeccsét, az Elefántcsontpart elleni 2:1-es gyõzelmet a padról nézte végig, Pekerman kapitány nem akarta megkockáztatni bevetését. A következõ, Szerbia és Montenegró elleni mérkõzésen a 74. percben váltotta Maxi Rodriguezt. Ezzel minden idõk legfiatalabb argentin világbajnoki résztvevõje lett. Egy perccel pályára lépése után gólpasszt adott Hernán Crespónak, majd maga állította be a 6:0-ás végeredményt. Ezzel a torna legfiatalabb, és minden idõk hatodik legfiatalabb gólszerzõje lett. A Hollandia elleni 0:0-ás döntetlen alkalmával Messi csatárként helyet kapott a kezdõcsapatban. Nem boldogult a holland védõkkel, a 69. percben le is cserélték. Az egyenes kieséses szakasz első, Mexikó elleni meccsén Messi a 84. percben, 1:1-es állásnál váltotta Javier Saviolát. Lőtt egy gólt, amelyet a játékvezetõ les miatt érvénytelenített. Argentína hosszabbítás után 2:1-es gyõzelemmel jutott tovább. Pekerman általános csodálkozásra nem cserélte be Messit a Németország ellen büntetõpárbajban elvesztett negyeddöntõn. 2007-es Copa America A 2007-es Copának Messi volt a legfiatalabb résztvevője. Az első mérkőzésen Argentína 4:1-re gyõzte le az USA-t, melyen irányító poszton játszott. A második csoportmeccsen Kolumbia ellen 4:2-re megnyert találkozón tizenegyest harcolt ki. Ezzel az eredménnyel Argentína már továbbjutott csoportjából, Messi kihagyta a Paraguay elleni meccset. A negyeddöntőben Perun gázoltak át egy sima 4:0-val, melybõl Messi egy góllal vette ki részét. A Mexikó elleni 3:0-val pedig Argentína bejutott a fináléba, ahol 3:0-ra alulmaradt Brazíliával szemben. 2008-as olimpiai játékok Az első mérkőzésen Messi vezérletével 2:1-re győzött Argentína Elefántcsontpart ellen. Következő fordulóban Ausztrália ellen 1:0-ra, az utolsóban 2:0-ra Szerbia ellen győztek a gauchok, így csoportelsőként a negyeddöntõben Hollandiával találkoztak. Messi gólt szerzett, majd a hosszabbításban gólpasszt adott Di Maríanak, ezzel Argentina bejutott az elõdöntõbe, ahol Brazíliát győzte le 3:0-ás eredménnyel. A döntõben Nigéria volt az ellenfél, Di María góljával gyõztek a Gauchok és megvédték olimpiai bajnoki címüket. 2010-es világbajnokság A válogatott úgy indult a világbajnokságra mint a torna nagy esélyese. A kritikusok, Messi Barcelonában nyújtott teljesítménye alapján, úgy vélték, hogy ő lesz az argentinok vezéregyénisége. Az első, Nigéria elleni találkozón hiába próbálkozott, kapuralövéseiből azonban nem született gól. Dél-Korea ellen hasonló volt a helyzet. Gólt nem sikerült szereznie, de a csapat minden góljából kivette a maga részét. A Görögország elleni meccsen először viselhette a csapatkapitányi karszalagot, mivel Mascherano nem volt a pályán. A válogatottal simán túljutottak Mexikón, Carlos Tévez lesgóljánál ő adta a gólpasszt. Azonban a negyeddöntőnél megszakadt ez a győzelmi sorozat, ott csúfos vereséget szenvedtek Németország megfiatalított csapatától. 2011-es Copa América (Amerika Kupa) Sergio Batista, az argentinok új szövetségi kapitánya, aki Maradonát váltotta a padon, Lionelt behívta a hazai rendezésű Amerika Kupára vagy, ahogy Dél-Amerikában nevezik, a Copa Américára. Az argentinok Kolumbiával, Bolíviával és Costa Ricával kerültek egy csoportba. Annak ellenére, hogy a csoportjukban szereplő csapatok közül egyik sem áll a helyzet magaslatán, ráadásul egyik sem jutott ki a 2010-es Világbajnokságra, az argentinok nem tudtak mit kezdeni velük. Mind Bolíviával mind Kolumbiával döntetlent játszottak. Bolíviával 1:1-et, míg Kolumbiával 0:0-át. A mérkőzések után a sajtóban hatalmas visszhangja volt az argentinok, főképp Lionel Messi gyenge szereplésének. A Kolumbia elleni találkozó után megkezdődtek a spekulációk, miszerint Lionel semmit sem ér az F.C. Barcelonában szereplő két spanyol társa, Xavi és Iniesta nélkül. Természetesen megint csak a sajtó hangos, hiszen Lionel Messi háta mögött igen húzós szezon van, a Barcelonával mind a spanyol ligában, mind a Bajnokok Ligájában bizonyítania kellett. Az albiceleste utolsó csoportköri mérkőzésén Costa Ricával találkozott. A meccsnek hatalmas tétje volt, hiszen ha az argentinok kikaptak volna akkor búcsúzniuk kellett volna a tornától. Az előző találkozókat nézve nem indultak túl nagy esélyekkel. Ennek ellenére Argentína a találkozót 3:0-ra megnyerte, ebből a győzelemből pedig hatalmas részt vállalt Lionel. Önzetlen passzaival hozta helyzetbe társait. Ő adta a gólpasszt a második félidőben Agüeronak és di Maríának is. Argentína másodikként jutott tovább a csoportból, így a negyeddöntőben az uruguayi-akkal találkoztak, akik szintén második helyen végeztek a csoportjukban. A vezetést a 7. percben Forlánék szerezték meg a 7. percben, Pérez góljával, de nem kellett sokáig várni az egyenlítésre, ami a 17. percben történt meg Higuaín jóvoltából. A félidőre ezzel az állással mentek. A második félidőben többnyire az uruguay-i kapu előtt röpködtek a labdák, de gól nem született. Így 30 perces hosszabbításra került sor, viszont ott sem sikerült dűlőre vinni a dolgot. A 11-es párbajban Messi érvényesítette a sajátját. Az uruguay-i kapus megfogta Tévez rúgását, míg Romeronak egyet sem sikerült hárítania, ezért a tornától végül az argentinoknak kellett búcsúzniuk. Magánélete: 2011 januárjáig alkotott egy párt Antonella Roccuzzoval, akkor azonban a kapcsolatuk zátonyra futott és szakítottak, a szünet nem tartott sokáig, hiszen még ez év augusztusában több kép is megjelent Lionelről és Antonelláról, amint együtt nyaralnak. A képekből egyértelműen kiderült, hogy a pár újra együtt van. 2010. március 11-én Messi az UNICEF jószolgálati nagykövete lett Eredmények Az argentin válogatottal: * U20-as világbajnok (2005) * Copa America-ezüstérmes (2007) * Olimpiai bajnok (2008) Az FC Barcelonával: * Spanyol bajnok (2004-05; 2005-06; 2008-09; 2009-10) * Catalunya-kupa győztes (2004-05, 2006-07) * Ramon de Carranza kupa (2005) * Bajnokok Ligája-győztes (2005-06; 2008-09; 2010-11) * Spanyol Szuperkupa-győztes (2005; 2006; 2009; 2010) * Spanyol bajnoki ezüstérmes (2006-07) * Spanyol bajnoki bronzérmes (2007-08) * FIFA Klubvilágbajnok (2009) * Európai Szuperkupa-győztes (2009) Egyéni elismerések: * U20-as világbajnokság legjobb játékosa (2005) * U20-as világbajnokság gólkirálya (2005) * "Golden Boy" (2005) * Az év argentin játékosa (2005,2007) * Legjobb dél-amerikai játékos a spanyol bajnokságban (2007,2008) * Az év fiatal játékosa a profi labdarúgók szakszervezetének (FIFPro) szavazásán (2006, 2007, 2008) * Az év csapatának tagja (FIFPro World XI) (2007, 2008) * Bravo-díj (2007) * Copa America legjobb fiatal játékosa (2007) * FIFA Az év játékosa (2009; 2010; 2011) 2. hely (2007; 2008) * FIFA - Aranylabda (2009; 2010) 3. hely (2007) 2. hely (2008) * World Soccer Magazine Az év fiatal játékosa (2006; 2007; 2008) * World Soccer Magazine Az év játékosa (2009) * World Soccer Magazine Az évtized játékosa 2. hely (2009) * A Fifa Klubvilágbajnokság legjobb játékosa ( 2009 ) * Aranycipős (2009-10) * BL-gólkirály (2008-2009, 2009-10) * Spanyol bajnokság gólkirálya (2009-10) Forrás: http://starity.hu/sztarok/lionel-messi/eletrajz/#ixzz1tgxcBiM0

Pályafutása az UP Langreo csapatában kezdődött 1991-ben.Ezután szerződött a Sporting Gijón csapatához,de itt először a tartalékcsapatban kapott lehetőséget a játékra.David nagy tisztelője Luis Enrique-nek,aki ugyanennél a csapatnál kezdte pályafutását. 2003-ban szerződött a Real Zaragoza csapatához.Itt kupagyőztes lett,a Real Madridot verték meg a döntőben.A következő évben még az UEFA-kupában is szerepeltek. 2005-ben szerződött a Valencia Fc-hez.Első évében a góllövő lista második helyén végzett a Spanyol bajnokságban. 2005.feb.9-én lépett pályára először spanyol válogatott mezben,San Marino ellen.Ekkor 5:0-ra nyertek.Első gólját ezév novemberében lőtte Szlovákia ellen. 2010.májusában szerződött jelenlegi csapatához a Barcelona Fc-hez. 2010. júl. 11.-én Világbajnok lett nemzeti csapatával, Spanyolországgal. 2008-as Európa Bajnokság döntőjében a Németeket verték meg 1-0-ra. 2011-ben megnyerték csapatával a BL -trófeát. Sikerei:Spanyol-kupa győztes:2004,2008 Spanyol szuperkupa győztes:2004 Európa Bajnok:2008 Bajnokok Ligája győztes 2011 2003-ban vette el gyerekkori szerelmét Patricia-t.2005 születtett meg első gyermekük,Zaida, és 2009.aug.18-án második gyermekük, Olaya. Forrás: http://starity.hu/sztarok/david-villa/eletrajz/#ixzz1tgxShYBH

Teljes név: Francesc Fábregas Soler Születési hely, idõ: Arenys de Mar (Spanyolország), 1987. május 4. Magasság: 178 cm Súly: 69 kg Poszt: Középpályás Klub: Arsenal Mezszáma a klubban: 4 Mezszáma a válogatottban: 10 Fábregas karrierjét az F.C. Barcelonánál kezdte. 15 évesen már a Barca 'B' csapatánál tréningezett és alkalmanként behívták a spanyol U17-es válogatottba, hogy fejlesszék képességeit. Vezéregyénisége lett a korosztályos válogatottnak, annak a csapatnak, amely nem akármilyen eredményeket ért el. Kijutottak a finnországi világbajnokságra és ott egészen a döntőig meneteltek, de ott a braziloktól 1:0-ra kikaptak. Ennek ellenére egész Hispania az új spanyol arany generációról beszélt velük kapcsolatban. Fábregas ekkor még Cesc felirattal a hátán játszott. Öt góljával ő lett a torna gólkirálya és megválasztották a világbajnokság legjobb játékosának. Fábregas teljesítményére felfigyelt az angol Arsenal és 2003-ban meg is szerezte magának. Nem tétlenkedett, ugyanis októberben 16 évesen és 177 naposan pályára léphetett Rotherham United elleni ligakupameccsen. Ezzel ő lett az Arsenal történetében a legfiatalabb játékos aki tétmeccsen pályára léphetett. Az Arsenal színeiben első gólját a Wolverhampton Wanderers ellen szerezte, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb gólszerzője az ágyúsoknál. 2004-ben részt vett az U17-esekkel a franciaországi Európa-bajnokságon, ugyanazzal a csapattal ismét döntőbe jutottak, de győzni ismételten nem tudtak. 2:1-re kaptak ki a franciáktól. A spanyolok gólját Gerard Piqué szerezte. Itt ismerkedtek meg Cesckel, azóta is jó barátok. Ezután Cescre már elismert labdarúgóként tekintettek Angliában, ami nagyrészt Arséne Wengernek köszönhető. A menedzser nyomására Cesc szerződését meghosszabbították, mert „Fábregas, az Arsenal jövőjének záloga” és nem akarták, hogy más klubban kössön ki. Wenger keze alatt igazán profi támadó középpályás vált belőle. Patrick Vieria távozása után kiválóan oldotta meg a ráháruló feladatokat. Cescet ezután olyan jelzõkkel illették, mint az energikus, fantasztikus vagy éppen a sokoldalú. Megszerezte első bajnoki gólját is a Blackburn és első BL-találatát a Rosenborg BK ellen. Élete legfontosabb gólját a Juventus elleni negyeddöntőben szerezte. Remek teljesítménye miatt a szurkolók őt választották az év labdarúgójának. Időközben bekerült a felnőtt spanyol válogatottba, a 2006-os világbajnokság kezdete előtt, Elefántcsontpart ellen mutatkozhatott be, ahol gólpasszt is adott. 2008-ban az Arsenal alapembere lett. 2008. március 4-én az AC Milan elleni nyolcaddöntőben az ő gólja döntött, amit végül 2:0-ra megnyert a csapata. Ugyenebben az évben Luis Aragonés, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya behívta az Európa-bajnokságra utazó keretbe. Első mérkőzésén az oroszok ellen ő szerezte a 4. spanyol gólt, ezután több mérkőzésen is pályára léphetett. A döntőben kezdőként futhatott ki a pályára, ugyanis a sérült David Villát ő helyettesítette. Az Arsenalban 2008/2009-es szezonban megkapta a csapatkapitányi karszalagot, amit Willy Gallastól örökölt. 2009-ben a spanyol válogatottal Dél-Afrikába utazott, az ott megrendezendő Konföderációs-kupára. A vörösök nyitómérkőzésükön 5:0-ra verték az új-zélandiakat. Ezután már nem volt ilyen könnyű dolguk, minden mérkőzésükön hajtaniuk kellett a győzelemért. Az elődöntőben azonban mégis elvéreztek az USA ellen. A mérkőzés nem volt teljesen tiszta, ugyanis az amerikaiak színészkedéssel fosztották meg a spanyolokat egy szabadrúgástól. A Fúria végül a bronzéremért küzdhetett meg, sokáig úgy tűnt elveszítik a mérkőzést, ekkor azonban Daniel Güiza érkezett csereként, aki megfordította az állást. Ezután még egyszer egyenlítettek az afrikaiak, majd a spanyolok egy harmadik gólt rúgván a Bafana Bafanának eldöntötték kié is a bronzérem. A 2010-es Labdarúgó világbajnokságra is utazhatott a spanyol válogatottal, itt nem kapott sok szerepet, a meccseken csak csereként léphetett pályára, ennek ellenére nem hisztizett, tudomásul vette, hogy voltak nála jobbak, de amikor beállították mindig a maximumot hozta ki magából. A döntőben ő adta a gólpasszt Iniestának, amellyel Spanyolország megszerezte első világbajnoki aranyérmét. 2010 nyarán temérdek pletyka terjedt arról, hogy visszatér nevelőegyütteséhez, a Barcelonához. A katalán klub még egy 35 millió eurós ajánlatot is tett a londoniaknak, azonban ők azt elutasították. A nyári átigazolási szezon lecsengett, Cesc maradt az ágyúsoknál. Úgy tűnik, hogy megérte Cescnek az Angol-bajnokságban maradnia, ugyanis az Arsenal rendkívül versenyképes. A 2010-11-es BL-szezonban az Arsenal szembekerült a Barcelonával. A mérkőzésen a Barcelona szerzett vezetést az 26. percben David Villa révén, a pihenőre is ők mehettek nyugodtabban. A félidőről visszatérve egészen a 78. percig nem történt semmi, akkor azonban Robin van Persie egyenlített, majd 5 perccel később az Arsenal fordított Arsavin jóvoltából. Ez a mérkőzés tulajdonképpen Cesc kegyeiért is folyt. Sokan azt mondták és mondják, hogy akármilyen jó is az Arsenal, Cesc 2011 nyarán visszatér Barcelonába. Ezután a találkozó után ő ezt ismételten megcáfolta, ugyanis hűséget fogadott klubjának. A visszavágót a Barcelona stadionjában rendezték. A mérkőzésen ismét a Barcelona szerzett vezetést, Messi 48. percben rúgott góljával, majd a második félidőben Busquets öngóljával az Arsenal "egyenlített". A 69. percben Xavitól kaptak egy gólt, majd a 71. percben Messi büntetőből megszerezte második gólját a mérkőzésen. Így az Arsenal a 8 között kényszerült búcsúzni a Bajnokok-ligája 2010/11-es kiírásából. 2011. március 12-én 2:0-ra kikaptak a Manchester Unitedtől, április 17-én 1:1-et játszottak a Liverpoollal. Május 1-jén sikerült legyőzniük a MU-t, igaz csak 1 góllal, május 15-én 2:1-re kikaptak az Aston Villától. Az angol bajnokság 2010-11-es kiírásában az Arsenal végül a 4. helyen végzett. 2 évnyi huzavona után, 2011 augusztusában az Arsenal és a Barcelona végül megegyezett Cesc sorsáról. Így Fábregas 2003 után visszatérhetett nevelőegyesületéhez. Barcelona Cesc alig érkezett meg régi-új csapatához, máris debütálhatott. Méghozzá a spanyol Szuperkupa második szakaszában, a Real Madrid ellen léphetett pályára csereként. A mérkőzést 3:2-re a Barcelona nyerte és végül a Szuperkupa trófeáját is a katalán csapat emelhette a magasba. Továbbá gólt szerzett az UEFA Szuperkupában is, a Porto elleni 2:0-ra megnyert találkozón. A első ligamérkőzésén, a Villarreal elleni találkozón máris gólt szerzett, ezzel is hozzásegítve csapatát a végső, 5:0-s győzelemhez. Nemzetközi eredményei: 2008 Európa - bajnokság -- aranyérem 2009 Konföderációs - kupa --bronzérem 2010 Világbajnokság -- aranyérem Érdekesség: Nagyon jó barátok válogatottbeli csapattársával, Gerard Piqué-vel. Van egy yorkshire terriere. Forrás: http://starity.hu/sztarok/cesc-f-bregas/eletrajz/#ixzz1tgxKbU3H

Édesapja, David Edward Beckham (Ted-nek becézik) benzinkutas volt, míg édesanyja Sandra West fodrászként dolgozott, amikor 1969-ban összeházasodtak Hoxtonban, Kelet-Angliában. 3 gyermekük született – Lynne 1972-ben, David 1975-ben, és Joanna 1982-ben. David édesapja is focista szeretett volna lenni kisfiúként, ám az élet úgy hozta, hogy fiából lett az. 8 éves korára már több, mint 100 gólt szerzett csapatának a „Ridgeway Rovers of the Enfield District League”-nak. A legendás focista, Bobby Charlton ügynökségénél már ekkor felfigyeltek Davidre. Majd a csapattal sikerült győzniük az Old Treffordban is, a Machester United otthonában. Ahogy idősebb lett, tehetsége egyre jobban megmutatkozott, és mikor a Manchester United tehetségkutatói aláírták a szerződést vele, már 14 éves volt (éppen a születésnapján kötetett meg a szerződés.) 16 évesen még mindig nagyon messze volt a hírnévtől, és a szerencse is elkerülte őt. Délre költözött, hogy könyebb legyen edzenie a csapattal, majd 1992-ben hozzásegítette a Manchester United ificsapatát az F.A. Youth Cup megnyeréséhez. Ebben a csapatban volt még Scholes, Butt és a Neville testvérek, de Alex Ferguson már ekkor tudta, hogy Beckham a legtehetségesebb közölük, és rá vár a legnagyobb a jövő. 2 évig még nem találták alkalmasnak fizikai ereje hiányában arra, hogy további helyeken játszhasson, ám amikor megadták neki a lehetőséget, nem habozott két kézzel megragadni az alkalmat. Egy Bajnokok Ligája meccsen, amikor a Manchester több játékosa is sérülés és eltiltás miatt hiányzott a keretből, a csapat vezetői arra kényszerültek, hogy a tapasztalatlanabbak közül is betegyenek valakit a csapatba. Az egyik Beckham volt, aki azonnal gólt is lőtt a meccsen, és a United szurkolók megnyugodhattak, hogy kedvenc csapatukra még szebb idők is várnak, ha ilyen játékosok szerepelnek majd a jövőben. Ám még az 1994/95-ös szezonban sem engedték őt az első számú csapatba Andrei Kanchelskis hosszúra nyúlt sérülése ellenére sem, viszont a következő évadban eljött a nagy pillanat, amikor az orosz jobbszélső elhagyta a csapatot. A következő két évben a Manchester megnyerte a bajnokságot, ám Beckham mégsem került még az érdeklődés középpontjába. 1997-ben viszont a bajnokság nyitógáláján egy 60 yardról lőtt góllal bebiztosította a jövöjét, és nemsokára már az egyik legigéretesebb angol tehetségként emlegették. Ugyanebben az évben először játszhatott az angol nemzeti gárdában is, ahol a Moldova elleni debütálása annyira jól sikerült, hogy ezután már állandó tagként tartják számon őt. Ekkor kezdődik el igazán a felemelkedés számára. Úgy emlegetik, mint a legendás Glenn Goddle útódja, hosszú és rövid passzai pedig annyira figyelemfelkeltőek, hogy hamarosan már az egész világ felfigyel rá. 1999-ben az Európabajnokság-selejtezőjén újabb csodának lehettek szemtanúi az Old Trefford-i nézők, hiszen Beckham egyedül vitte végig akcióját az Inter Milan védelmén keresztül. Erőteljes dinamizmusa, irányítási technikái egyedülállóak. És még egyedülállóbbak szabadrugásai, bizonyos helyzeteket ma már csak „Beckham szöge”-ként emlegetnek, és ha egy ilyen szabadrugás adódik, mindig megpróbálja kapura csavarni a labdát, mely nagyon nagy százalékban sikerül is neki (ilyet gólt láthattunk a Zalaegerszeg ellen is, az első félidő 16. percében.) 1998-ban mialatt a Világbajnokságon is helyt kellett állnia, a Manchester Uniteddel is több, mint 50 meccset játszott a szezonban, és az utolsó meccsen is ugyanolyan lelkesedéssel és hévvel játszott, mint az elsőben. Persze sok játékos van hasonló adottságokkal megáldva, legtöbbjüknek saját temperamentumuk a legnagyobb gyengeségük. Nincs ez máshogy David Bechamnél sem, ’98-ban Franciaországban az Argentína elleni meccsen ezt be is bizonyította. Ezekben a hónapokban rengeteget írtak Beckhamról az angol újságok, leginkább stílusa és a Victoriával folytatott viszonya kapcsán. Ám a Világbajnokság után az első számú közellenség lett saját hazájában, Angliában, mert azon a bizonyos Argentína elleni meccsen kiállították a Diego Simeone elleni szabálytalanság miatt. Az Argentín középpályás pedig értékesítette a tizenegyest. Így a később elvesztett meccs miatt mindenki őt okolta a kudarcért. Ám Beckhamet nem súlytották le túlságosan a történtek, hiszen az ezt követő tíz hónapban eddigi pályájának legjobbját mutatta a Uniteddel, és a szurkolók az év játékosának választották. 1999. március 4-én megszületett első gyermeke Brooklyn, akinek nevét magára is tetováltatta. 1999-ben elvette a népszerű Spice Girls együttés egykori tagját Victoria Caroline Adams-t (Posh Spice), gyermeke édesanyját. Az 1999/2000-es szezon egy újabb sikerekkel teli év volt Davidnek, annak ellenére, hogy a sajtóval még mindig nem tudott megbékülni, hiszen őket focisikereinél sokkal jobban érdekelték új hajviseletei, és a Sir Alex Fergusonnal folytatott vitái. A középpályás ezévben már negyedik angol-bajnoki címét hozhatta el, és a világ második legjobb focistájának választották a Brazil Rivaldo mögött. Ugyanezt a helyezést érte el a BBC „Az év sportembere” díján, ahol Lennox Lewis lett az első. A 2000/2001-es szezonban leginkább a nemzetközi porondon szerepelt, de a Uniteddel újra megnyerték a kupát, és David három egymást követő meccsen is tudott gólt szerezni. Hamarosan újabb megtiszteltetés érte, amikor kinevezték az angol nemzeti csapat kapitányává. Először egy Olaszország elleni barátságos mérkőzésen lehetett kapitány, majd a Világbajnokság selejtezőiben is Albánia és Finnország ellen. A 2002-es Korea/Japan közös rendezésű VB-re éppen csakhogy kijutott Anglia, merthogy a görögök elleni selejtezőben végig vesztésre álltak, ám a bejutást a csapat Davidnek köszönheti. A 93. percben szerezte meg élete egyik legfontosabb gólját tizenegyesből, mellyel Anglia bejutott a világ 32 együttesébe, akik ott lehettek Ázsiába. Májusban súlyosan megsérült, szinte egész Anglia együtt imádkozott azért, hogy lába a VB-re meggyógyúljon, eleinte úgy volt, hogy nem is játszhat majd Japánban. 2002. augusztusában Budapesten is járt, ahova a Bajnokok Ligája selejtező miatt jött, a Manchester United a magyar bajnok Zalaegerszeggel találkozott, a ZTE pedig Koplárovics Béla 91. percben lőtt góljával 1-0 győzőtt. A visszavágon ő maga is szerzett gólt a ZTE ellen, méghozzá a mára már védjegynek számító fantasztikus szabadrúgásával, amire csak ő képes. Victoria és David második gyermeke, Romeo 2002. szeptember elsején született meg. 2003-ban óriási meglepetésre a Real Madridba igazolt. Egyesek szerint azért mert csúnyán összerúgta a port Sir Alex Fergusonnal, a Manchester United menedzserével. 2004-ben sorban álltak az ajtaja előtt a nők, akikkel állítólag megcsalta feleségét, Victoriát. Majd később lecsendesedett ez az ügy, mivel neje nem hitt a pletykáknak, és talán bizonyításként, hogy kettejük között minden rendben 2005. február 20-án megszületett 3. gyermekük, Cruz. A három gyermekkel a család úgy tűnt megtalálta a békét, Victoria a divat világában, David a sportban a munkát. Beckham több alkalommal is nyilatkozta, hogy nagyon szereti a madridi életet, és visszavonulását is innen képzeli el. Mint mára kiderült, a dolgok másképpen alakultak. 2006. nyarán a Real Madrid elnököt választott, az új elnök, Ramón Calderón pedig Fabio Capellot hozta a sikertelen évek után az edzői kispadra. Capello először nem igazán találta meg a hangot a Real galaktikusnak titulált játékosaival. Zidane az előző szezon végén visszavonult, Owen visszatért Angliába, Figo Olaszországban kötött ki már az előző szezonban, majd télen Ronaldo is távozott. Többen a csapat szétesésétől tartottak. Beckham szerződése a vége felé közeledett, de a madridiak nem kívántak hosszabbításról beszélni. AMikor a játékos szabadon igazolhatóként szerződést kötött a Los Angeles Galaxyval, először a kispadra ültették, majd még ott sem kapott helyet. A sok sérült miatt Beckham visszakerült a csapatba, és olyan telsejítményt nyújtott, amilyen az ő szintjén elvárható: gólok és gólpasszok. 2007.június 17-én a Mallorca ellen lépett utoljára a Bernabeu gyepére. A búcsúmeccs 3-1-es győzelemmel, és bajnoki címmel zárult. David Beckham családjával 2007. júliusában Los Angelesbe költözött, és elkezdte letölteni öt éves szerződését a Los Angeles Galaxynál.

- Mit tart élete legnagyobb sikerének? - kapta az első kérdést. - Azt, hogy hosszú harc után megnyertem a kábítószerrel vívott háborúmat. - 1991-ben tiltották el először a kokainélvezete miatt. Akkor az SSC Napoli színeiben futballozott. - Életem nagy melléfogása az, amikor kokainhoz nyúltam. Máig nem bocsátom meg magamnak, hogy két kislányom gyermekkorából "kimaradtam". - Hogyan került be a kábítószerkörbe? - Belevitt a maffia. Amikor pedig szabadulni próbáltam, elfogattak egy kis kokainnal a zsebemben. Igaz, jobban jártam, mintha lelövettek volna egy nápolyi utcasarkon. Dehát végül mégis leráztam magamról ezt a kínos bilincset. - A maffia benne volt az olasz futballban!? - Nehéz erről szólni, de igen! Miután az 1990-es vb-n Olaszországot éppen mi ütöttük el a döntős játék jogától, a maffia dollármilliókat bukott a világbajnokságon. - Miként vált ön futballgéniusszá? - Srác koromban délutánonként négy órákat futballoztam, s miután lement a nap, további kettőt. A kis utcai kapusok csodálkoztak, mert a az esti szürkületkor is állandóan gólt rúgtam nekik. - Kit szeret a legjobban? - A családtagjaimon kívül a szegény embereket. Ők sohasem hazudnak. - Mi a baj a mai világgal? - Az, hogy a milliárdosokat nem érdeklik a nélkülözők. Dél-Amerikánál maradva: az USA befolyása szörnyű. Megvették Argentína déli részét, kisemmiznek bennünket. - Azt mondja, hogy az USA a legfőbb bajforrás? - Az egyik mindneképpen. Ugyanazt a negatív szerepet játssza el, mint valamikor az egyiptomi fáraók és a Római Birodalom. De a néhai pápa, II. János Pál se járt sohasem az éhhalál szélén tántorgó Afrikában. Kérdem én, miért?! Akkor mi célból létezik a Vatikán..? Amióta lerombolták a berlini falat, a világ szegényei kilencszer többet nékülöznek! Mondják, mi változott a világban? Szerintem semmi. - Hogyan emlékezik a Maradona-család nélkülözésére? - Nyolcan vagyunk testvérek. Esténként vártuk haza apámat, de sohasem hozott annyi pénzt haza, hogy mindenki jóllakjon. Anyám sokszor gyomorgörcsöt mímelt azért, hogy átadhassa nekem a maga ételadagját. Ugyanígy segített a nővérem is. Szegény apám idős korában súlyos csomagokat hordott a piacon. Esténként anyám jegelte a fájós nyakát és vállát. - Ha jól értjük, nincs túl jó véleménnyel a politikusokról! - Csak addig érdekli őket a szegény ember, ameddig rájuk szavaznak. George Bushsal például sohasem ebédelnék együtt. Tömeggyilkos. - Kemény jelző ez, Diego! - Vállalom! - Közismerten jó viszonyt ápol Fidel Castróval. Milyen körülmények között találkoztak? - 1987-ben két kitüntetést kaptam. Az egyiket az USA-tól, a másikat Kubától. Az előbbi átvételét visszautasítottam. Havannába elmentem, és ott öt órán keresztül beszélgettem Castróval. Rájöttem, ő az, aki sohasem hagyná cserben a világ szegényeit. Ráadásul egykori honfitársam, Che Guevara, aki Kubában élt, és Bolíviában megölték, valóban a szegényekért áldozta fel az életét. - Diego, mit jelent az ön számára a élet? - Az eddig elmondottakból talán kiderült, hogy mindent. Szépség és pokoli teher. Nekem már ne magyarázzon senki az élet lényegéről és értelméről. Amikor szívrohamon estem keresztül, négy perc után a klinikai halál állapotából hoztak vissza. Sokat hibáztam eddig, de most már tudom, mit jelent élni. Elvégre "odaátról" tértem

Josep Guardiola i Sala avagy Pep Guardiola 1971. január 18.- án szültetett Santpedor, Katalónia, Spanyolországban. Régebben spanyol labdarúgó, jelenleg edző a katalán FC Barcelona klubnál. Karrier: Karrierje leghosszabb szakaszát a Barcelona-ban töltötte, tagja volt Johan Cruyff "Dream Team"-jének, amivel megnyerte a Barcelona első európai kupáját. A klubnál töltött utolsó négy évében Guardiola a Barcelona csapatkapitánya volt. Guardiola 13 évesen csatlakozott a La Masia-hoz, és egyre magasabbra "tornázta" fel magát az ifjúsági akadémia ranglétráján 6 éven keresztül,és ezáltal 1990-ben bemutatkozhatott az első csapatban a Cádiz ellen. Ekkor mindössze 19 éves volt, de Johan Cruyff hasznosítani tudta a fiatal tehetséget a felfüggesztett Guillermo Amor helyettesítésére. Az 1991-92-es szezonban az első csapat rendszeres tagja volt és 20 évesen kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat megnyerte a La Liga-t a BEK-et, illetve a spanyol válogatottal az 1992-es barcelonai olimpián is diadalmaskodott. A rangos Guerin Sportivo olasz magazin a világ legjobb 21 éven aluli játékosának választotta. Cruyff Dream Team-je megvédte bajnoki címét a 92-93 és a 93-94-es szezonban is, amiben Guardiola ismét kulcsszerepet játszott. A közelmúlt igazolásaival, - mint Romario - a Barca ismét bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, de ott 4-0-ás megalázó vereséget szenvedett a Fabio Capello vezette Milan-tól. Cruyff 1996-ban távozott a csapat kispadjáról, miután a Barcelona csak 4. lett a 94-95-ös szezonban, illetve 3. a 95-95-os idényben. Guardiola viszont megtartotta pozícióját a csapaton belül. A 96-97-es szezonban a Bobby Robson vezette Barca három kupát is bezsebelt: a Spanyol kupát, az Európai Szuperkupát és a Kupagyőztesek Európa Kupáját is. A Dream Team-ből több játékos is távozott ezekben az időkben, de jöttek az új igazolások, mint Luis Figo vagy Ronaldo. Guardiola az állandóságot képviselte a csapatban. A 96-97-es szezon végén a Barcelona visszautasította az AS Roma és a Parma ajánlatát is, és bonyolult tárgyalások után 2001-ig hosszabbított Guardiola-val. Így a kivásárlási ára 15 milliárd(!) pezeta lett, amivel a második legdrágább játékos lett a spanyol bajnokságban. Más csapatokban is játszott, mint például a Brescia Calcio, AS Roma, és az Al-Ahli Dorados de Sinaloa. Guardiola 47-szer volt a spanyol válogatott játékosa, néhány barátságos nemzetközi mérkőzésen azonban katalán színekben is játszott. Profi karrierje után a Barcelona Atlètic edzője lett. 2008. május 8-án Joan Laporta bejelentette, hogy Guardiola váltja Frank Rijkaard-ot az első csapat kispadján. A szerződését 2008. június 5-én írta alá.Rögtön első idényében (2008-2009) triplázott csapatával, a Barca megnyerte a bajnokság mellett a kupát is, és 2-0 arányban az álomdöntőn – a Manchester Unitedet megverve – a Bajnokok Ligája trófeát is begyűjtötte. A következő szezonban Guardiola és a Barcelona megnyerte az Atletico Bilbao ellen a spanyol Szuperkupát és a a 2009-es Európai Szuperkupát is a Shaktar Donyeck ellen. 2011. május 28.-án a Bajnokok Ligája döntőjében, amit Londonban rendeztek meg a Wembley stadionban, az angol Manchester United csapatot verték meg 3-1-re. Nyerések: Játékosként FC Barcelona: Spanyol bajnok: 1991, 1992, 1993, 1994, 1998, 1999 Spanyol Kupa győztes: 1997, 1998 Spanyol Szuperkupa győztes: 1991, 1992, 1994, 1996 UEFA Bajnokok Ligája győztes: 1992 UEFA KEK győztes: 1996–97 UEFA Európai Szuperkupa győztes: 1992, 1997 Edzőként FC Barcelona: Spanyol bajnok: 2008–09, 2009–10, 2010-11 Spanyol Kupa győztes: 2008–09 Spanyol Szuperkupa győztes: 2009, 2010 UEFA Bajnokok Ligája győztes: 2009, 2011 UEFA Európai Szuperkupa győztes: 2009 FIFA Klubvilágbajnokság győztes: 2009 Forrás: http://starity.hu/sztarok/josep-guardiola/eletrajz/#ixzz1tgx7wL2X

Várpalotlota, 1955. január 18. – labdarúgó, támadó középpályás, edző. A Ferencváros és az Austria Wien játékosa volt. Kétszeres magyar és háromszoros osztrák bajnok. 1981-ben az év labdarúgója Magyarországon, magyar gólkirály és Ezüstcipő nyertes, 1984-ben osztrák gólkirály. 70 alkalommal szerepelt a válogatottban és 32 gólt szerzett. Két világbajnokságon vett részt (1978, 1982). 1981-ben Európa válogatott volt Csehszlovákia ellen. Edzőként a Ferencvárossal egyszeres magyar bajnok. Nyilasi Tibor Budán, a Vízivárosban nőtt fel. A II. kerületi Medve utcai általános iskolában kezdte tanulmányait. Ott és a környékbeli grundokon nagyon sok tornacipőt rúgott szét ahhoz, hogy a sportot szerető édesapja 1965-ben elvigye a margitszigeti Úttörő Stadionba, ahol Sepsi Attila edző tartott labdarúgó szakkört. Innentől heti két edzéssel megkezdte a rendszeres sportolást. 1966. február 23-án megkapta élete első játékosigazolását, majd 1967. április 14-én pályára lépett élete első tétmérkőzésén. Edzések, meccsek büvőletében telt el összesen öt esztendő. Az Úttörőstadion csapatában 68 mérkőzésen 124 gólt lőtt és fejelt. 14 évesen már 180 cm magas volt és 46-os cipőt viselt. 1970-ben Kertész János, a Ferencváros ifjúsági csapatának akkori edzője látogatott ki a pályára és Nyilasit a zöld-fehérekhez, hívta, aki Fradi-szurkolóként boldogan szerződött az Üllői útra. A család akkor már Kelenföldön lakott, nem messze onnan, ahol Sebes Gusztáv, az Aranycsapat híres szövetségi kapitánya élt. Ő is látta játszani a tehetséges Nyilasit, beszélt is vele, így tudta, hogy a szíve a Fradihoz húz. Neki is köze volt a ferencvárosi szerződésben. Tehetségére jellemző, hogy a Fradi ifiben korosztályt is ugrott és ötvenötös születése ellenére az ötvenhármas korosztálynál vették figyelembe. Ekkor ismerte meg Ebedli Zoltánt, Viczkó Tamást és Vad Istvánt. Edzője Rákosi Gyula lett. 1971 és 1974 között 65 mérközésen 54 gólt szerzett. Utolsó junior évében a csapattal, tizenegyév után megnyerték a bajnokságot. Ezekben az időkben egy-egy mérkőzésen már az első csapatban is szerepelt. Első bajnoki mérkőzése 1973. május 19-én a Népstadionban volt a Komló ellen (1-0). Csereként állt be Engelbercht helyére az 53. percben. A magyar ifjúsági válogattotban 15 alkalommal szerepelt és 7 gólt szerzett. Budapest válogatott 16, serdülő válogatott 3 alkalommal volt. Két bajnoki cím, valamint három Magyar Kupa-győzelem megszerzése után 30 találattal 1981-ben ő lett a bajnokság gólkirálya, s ő kapta ebben az esztendőben az Európai Ezüstcipőt is. Szerepelt az 1975-ben Kupagyőztesek Európa Kupája döntőt játszó FTC-ben. Összesen 243 magyar bajnoki mérkőzésen 130 gólt lőtt. Szerepelt az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is, ahol öt mérkőzésen két gólt szerzett. A nemzetközi sikereknek köszönhetően 1983-ban szerződést ajánlott neki az Austria Wien együttese. Itt zsinórban három bajnoki címet szerzett és ez első idényben 1984-ben 26 találattal ő lett a bajnokság gólkirálya. Szerepelt az Európa-válogatottban is (1981). A Ferencváros legendás játékosa edzőként is jeleskedett. Két időszakban irányította a zöld-fehéreket, 1990 és 1994 között egy bajnoki címet, három kupagyőzelmet és egy Szuperkupa győzelmet ért el vezetőedzőként. A második periódusában (1997-1998) kevesebb sikert szerzett, akkor az együttes ezüstérmet szerzett a bajnokságban. Összesen 253 (170+73) mérkőzésen ült a kispadon, ebből 171 bajnoki volt. 2002 és 2007 között a Magyar Labdarúgó-szövetség utánpótlásért felelős szakfelügyelője volt. Nyilasi hatalmas tapasztalatával és szaktudásával jelenleg a sporttelevízió kedvelt szakkommentátora. Sikerei, díjai Játékosként Ferencvárosi TC Magyar bajnokság bajnok (2 alkalommal): 1975–76, 1980–81 2. (5 alkalommal): 1972-1973, 1973-1974, 1978-1979, 1981-1982, 1982-1983 3. (2 alkalommal): 1974-1975, 1976-1977 gólkirály: 1980-1981 (30 gól) európai ezüstcipős: 1980-1981 Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) győztes (3 alkalommal): 1974, 1976, 1978 döntős (2 alkalommal): 1977, 1979 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) döntős: 1974-1975 Austria Wien Osztrák bajnokság bajnok (3 alkalommal): 1983-1984, 1984-1985, 1985-1986 2. (2 alkalommal): 1986-1987, 1987-1988 gólkirály: 1983-1984 (26 gól) Osztrák kupa: győztes (1 alkalommal): 1986 döntős (2 alkalommal): 1984, 1985 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) negyeddöntős: 1984-1985 UEFA-kupa negyeddöntős: 1983-1984 Egyéni Európa válogatott (1981) Az év labdarúgója: 1980-1981 Toldi-vándordíj: 1981, 1982, 1983 Az FTC örökös bajnoka: 1984 Pro Urbe díj - Bécs: 1984 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje: 1994 Edzőként Ferencvárosi TC Magyar bajnokság bajnok: 1991-1992 2.: 1990-1991, 1997-1998, 1998-1999 (idény közben távozott) 3.: 1992-1993 Magyar Kupa győztes: 1991, 1993, 1994 Magyar Szuper Kupa győztes: 1993 1. korszak: A Margitszigeti Úttörő Stadion 1965-ben Édesapja elvigye a margitszigeti Úttörő Stadionba, ahol Sepsi Attila edző tartott labdarúgó szakkört. Innentől kezdve egy páratlan pályafutás kezdődik meg. 1966. február 23-án megkapta élete első játékosigazolását, majd 1967. április 14-én pályára lépett élete első tétmérkőzésén. Az Úttörőstadion csapatában 68 mérkőzésen 124 gólt lőtt és fejelt. 14 évesen már 180 cm magas volt és 46-os cipőt viselt. Sokan felfigyelték a kis “Nyíl” tehetségére. Többek között az Aranycsapat, egykori szövetségi kapitánya Sebes Gusztáv és Kertész János, a Ferencváros ifjúsági csapatának edzője. Sebes annyit mondott Nyilasiról, hogy “Játéktudása, futball-érettsége, kombinatív készsége, társainak helyzetbe hozása, cselező és gólszerző tudását nézve bármikor, bármelyik csatár- vagy fedezetposzton helye lett volna az én híres, sokak által aranycsapatnak nevezett, aranyos, csibész tizenegyemben…” 1970-ben Kertész Jánosnak könnyű dolga volt, hiszen első szóra sikerült a Fradiba csábítania a kis Nyilasit. Külön érdekesség, hogy 1971 és 1974 között 65 mérkőzésen 54 gólt szerzett. Utolsó junior évében a csapattal, tizenegy év után megnyerték a bajnokságot. 2. korszak: Fradi szerelem Három éven át az utánpótlásban focizott, és 1973-ban 18 évesen bemutatkozott a Fradi felnőtt csapatában. Első bajnoki mérkőzése 1973. május 19-én a Népstadionban volt a Komló ellen (1-0). Csereként állt be Engelbercht helyére az 53. percben. Ezután jött egy páratlan-karrier. Rögtön 1975-ben Dalnoki Jenő vezetésével a “csikóscsapat” bejutott a KEK-döntőbe, ahol a szovjet (ma már ukrán) Dinamo Kijev ellen sima vereséget szenvedtek, majd ezután az 1975/76-os bajnokságot megnyerték. Mostantól már nem kis Nyíl, hanem Nyíl lett. Nyilasi Tibor életében voltak hullámvölgyek, íme az első: Pályafutásának egyik legnehezebb időszaka 1976 őszén kezdődött, amikor egy ütközés során életveszélyes koponyasérülést szenvedett. Egy hónap idegsebészet, majd újabb két hónap rehabilitáció után kapott csak zöld jelzést és szerencsére újra játszhatott. Az 1980/81-as szezont ismét megnyerte a Ferencváros. Olyan játékosokkal volt együtt a keretben, mint Kakas László, Zsiborás Gábor, Mucha József, Ebedli Zoltán, Takács László, és a szakvezető Novák Dezső. 1981-ben ő lett a bajnokság gólkirálya, s ő kapta ebben az esztendőben az Európai Ezüstcipőt is. A remek teljesítményének köszönhetően különböző ajánlatok érkezhettek, de az akkori vezetés (a központi bizottság – a kommunista párt legfőbb irányító testülete volt) nem engedte el, de az 1982-es spanyolországi VB után zöld utat kapott. 3. korszak: Bécsi sógor – Austria Wien 1983 nyarán a bécsi lilák, az Austria Wien leigazolta Nyilasi Tibort. Öt éven át szerepelt Bécsben, ebből három bajnoki címet és kétszer lett ezüstérmes. Az osztrák kupát egy alkalommal hódította el a csapatával. Az 1983/84-es szezonban 26 góllal gólkirály lett. A liláknál 120 alkalommal szerepelt, és 81 gólt rúgott, parádés teljesítmény. 4. korszak: A hazatérés: A rendszerváltás küszöbén Nyilasi Tibor visszatért Magyarországra. Az egyik tévés felvételen Knézy Jenőnek elmondta, hogy egy kis pihenést iktatott be, és várja a lehetőséget milyen módon térjen vissza a honi fociba. 1990 nyarán a zöld-fehérek legnagyobb álma valósult meg, vezetőedzőként tér vissza a Fradiba. 5. korszak: Fradi-sikerek (1990-1994) Nem is akármilyen módon debütált a Fradi kispadján Nyilasi Tibor a magyar bajnokságban. Az első fordulóban rögtön az ősi rangadóval kezdődött az Újpest-Fradival. A mérkőzés érdekessége, hogy az előző szezont a lila-fehérek nyerték meg. Ezen a mérkőzésen a kezdőcsapatban debütált egy 18 éves kazincbarcikai Lipcsei Péter és Szenes Sándor is a zöld-fehéreknél. Az első szezon végén Diósgyőrben megnyerték a Magyar Kupát a Csank János vezette Vác ellen. A következő esztendőben több mint 11 év után újra bajnok lett a Ferencváros. A sorozat folytatódik, hiszen az 1992/93-as, és az 1993/94-es szezonban is megnyerték a Magyar Kupát. 1993-ban Magyar Szuperkupa győztes lett a csapattal. Ezután eljött a Fraditól, és közel négy év után újra visszatért a Fradi kispadjához. 6. korszak: A Fradi-nehézségek (2.korszak) 1997 nyarán nagy nehezen, de hallgatott a szívére, és visszatért a Fradiba. A második korszakában már nem voltak felhőtlen a pillanatok, hiszen eléggé hullámzóan játszott a csapat. Végül 1998. november 28.-án ült utoljára a kispadon, és azóta, hiába csábítják őt vissza, vagy legyen a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya nem fogadta el a felkéréseket. 7. korszak: Az MLSZ (utánpótlás szakmai igazgató) Bozóky Imre ideje alatt Nyilasi Tibor vezette az MLSZ-n belül az utánpótlást, mint szakmai igazgató. Ebben az időszakban indult be a Bozsik-program, amelynek gyümölcse ma is érezhető. Egy pár név, akik ebben a programban bekerültek: Koman Vladimir, Németh Krisztián, Debreczeni András, Dudás Ádám. Azóta ismert Nyilasi Tibor már nem dolgozik az MLSZ-nél és a Bozsik-programot is megszüntették. 8. korszak: Nyíl a szakkomentátor Manapság Nyilasi Tibor a SportTV szakkommentátoraként dolgozik. Bármilyen változás van a Fradinál, akkor rendre elsőként az ő nevét dobják be. A ferencvárosi publikum egy istenként várná őt vissza a Fradiba, hiszen, akkor úgy éreznék visszatért a Fradizmus a zöld-fehéreknél. Nyilasi Tibor névjegye: Játékosként: Ferencvárosi TC - Magyar bajnokság bajnok (2 alkalommal): 1975–76, 1980–81 2. (5 alkalommal): 1972-1973, 1973-1974, 1978-1979, 1981-1982, 1982-1983 3. (2 alkalommal): 1974-1975, 1976-1977 gólkirály: 1980-1981 (30 gól) európai ezüstcipős: 1980-1981 - Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) győztes (3 alkalommal): 1974, 1976, 1978 döntős (2 alkalommal): 1977, 1979 - Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) döntős: 1974-1975 Austria Wien Osztrák bajnokság - bajnok (3 alkalommal): 1983-1984, 1984-1985, 1985-1986 2. (2 alkalommal): 1986-1987, 1987-1988 gólkirály: 1983-1984 (26 gól) - Osztrák kupa: győztes (1 alkalommal): 1986 döntős (2 alkalommal): 1984, 1985 - Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) negyeddöntős: 1984-1985 - UEFA-kupa negyeddöntős: 1983-1984 Egyéni: - Európa válogatott (1981) - Az év labdarúgója: 1980-1981 - Toldi-vándordíj: 1981, 1982, 1983 - Az FTC örökös bajnoka: 1984 - Pro Urbe díj – Bécs: 1984 - A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje: 1994 Edzőként: Ferencvárosi TC - Magyar bajnokság bajnok: 1991-1992 2.: 1990-1991, 1997-1998, 1998-1999 (idény közben távozott) 3.: 1992-1993 Magyar Kupa győztes: 1991, 1993, 1994 Magyar Szuper Kupa győztes: 1993